A jelen szeleteit,
ragacsos magányom árnya nyomja,
puha csontokból tákolt illúzió lett,
az abszolút létező kapuja.
Égre nyíló kéményeken át,
hallgattam az Isten szavát,
százezer nyelven motyogtam,
duzzadó élettel kábítva – holtan,
magvas álmaimat sírba kiáltva,
míg sikátoromban kihunyt a lámpa;
hogy a remény fagyos, mint a tél,
s Te, ki csipkés párnára folyatod édes nyálad,
az egy örök vesszőfutásra születtél.
Author: Serfőző Attila
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy e méltán elismert Irodalmi Rádió kiváló szerzői között szerepelhetek.
Megtekintés: 13