Bárcsak a szeretet hatalmas takaró lenne
És belepne a földön minden centimétert,
S minden rossz tulajdonságot eltüntetne,
És többet sosem hagyna el bennünket!
Bárcsak a szeretet egy madárfaj lenne!.
Elárasztva a földet mindig énekelne.
Dallamával aranyozná be szívünket,
És általa mindenki önzetlen lenne.
Vagy lakhatna a szeretet a felhőkben,
S ha szükség van rá, onnan előszökne.
Szép dolgokra taníthatna meg bennünket,
Hogy költözzön a boldogság… a földre.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Bizony ez jó lenne.
Szeretettel: Rita