Fagyott csokoládé

Kovács Ferenc
Author: Kovács Ferenc

Nevem kovács Ferenc íróként--W Kovács Ferenc. 1968-ban Kalocsán születtem. Székesfehérváron lakom. Műszaki területen épületgépészeti karbantartóként dolgozom. Így néha nehéz elérnem, az író üzemi hőmérsékletet... 2019-ben kezdtem írással--vers írással foglalkozni. Egészen a közelmúltig, a portörlőpamaccsal újjáélesztett irományim az asztalfiókba, billegő széklábak alá hasznosultak. Aztán Damoklész kardjaként fejem felett lógó műveim alatt, elszakadt a lószőr... Néhány versemet megismerve a Krúdy Gyula irodalmi kör, tagjai sorába fogadott. Nemrég pedig a Székesfehérvári Vörösmarty Művelődési ház költőként, mutatott be, Drotleff Zoltán segítségével. Írói képzettségem? A Magyar Íróképző kezdő, majd haladó tanfolyamin részt vettem. Zsiga Henrik előadásait hallgatva igyekeztem némi szakmai segítséget is magamhoz venni. Haladó -tanfolyam? Bár ott halat nem kaptam, azt azóta is, magam szeretem, nagy örömmel kifogni a körülöttünk zajló történések tengeréből. Tehát számomra mi az írás? Hobbi, terápia --újjászületés. Egyszer egy levélben azt írtam: Már nem kell sehova sem sietnem, a vers írás által, időm végtelenné vált. --Élvezem ezt az új, időtlen időszámítást. Költői hitvallásom: " Írni száraz szemmel, nem asztalra csapva, nem remegő kézzel, az asztalfiókba, cél nélkül gyáván, függöny mögül lesve, csak saját magamnak, minek minden este?

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kipróbáltuk az orosz telet

– Gyerekek! Ismét lehet Szovjetunióba utazni tanulmányi gyakorlatra! – kiáltotta el magát a főiskolás csoportvezető az egri tanárképzőn. – Nosza, pályázzuk meg ezt a lehetőséget!-

Teljes bejegyzés »

Megszentelt helyek

Régi kolostor harangtornyában néha még megszólal a rozsdás kis harang. A nemlét csendjét nem zavarja már rajta kívül sem ima, sem más földi hang.  

Teljes bejegyzés »

Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »