PETŐFI KEDVENC KÖNYVÁRUSA – KI GONDOLTA VOLNA?

A Kossuth-emigráció szereplését kevéssé ismerjük, bár kutatók, hadtörténészek tisztes sora  az egész életét is betöltő szorgalommal és szakértelemmel fáradozott és fáradozik ma is a feltárásán.

A fakult források, könyvek, papíralapú dokumentumok, időszaki sajtótermékek, sorozó iratok tömegét lapozni, kutatni, fürkészni, helyesen olvasni kell. Majd  további és  újabb finomításokra várnak még. Talán vannak még letétbe helyezettek és magánkézben lévők is. Az adatok bő tárháza előhozott és a továbbiak aprólékos ellenőrzése még újabbakat. Sokan vesztették életüket a rabszolgafelszabadításért, az emberi szabadságjogokért.. 1861 és 1865 között az északiak oldalán. Ihlette az írókat, a költőket is.

Egyike a magyar tábornokoknak, főtiszteknek. Stahel-Számvald Gyula. Arról a férfiről szól a történet, aki még öregkorában, amerikai tábornokként is „szögediesen” beszélt. Angol nyelven is.

Fiatal könyvkereskedő volt Pesten, Petőfi barátságába is fogadta, verset is írt hozzá.

Klapka hadseregében harcolt a magyar szabadságharc idején. A véres branyiszkói csatában is ott volt, és haditetteivel vitézségi érmet kapott. Világos után ugyanazt az életutat tette meg, mint annyian a honvédtisztek és katonák közül, akik külföldi emigrációba jutottak. Ő a nyugat felé emigrálók sorsán járt. Igaz, nem tipikusan. Mert nyugatra menekülését megszakítva visszatért, és a Kemény Zsigmond lapjának, a Pesti Naplónak lett a kiadója. Újságíró és könyvárus volt mindaddig, amíg a lap erőteljes osztrák érdekeltsége okán felhagyott ezzel. Újra nyugat felé indult. Hamburg, Berlin majd London. A Világos utáni magyar emigráció egyik lehetséges úti helyei voltak. Foglalkozását váltogatta: hol  tanító, hol újságíró. 1854-ben hajózott át az nagy óceánon Amerikába. 29 éves volt.

Újságíróként két évig az „Illustrated News” és az emigrációban élő német „Belletrische Zeitung” szerkesztőségében dolgozott.

Amikor Lincoln „zászlót bontott”, azonnal „alá is állt”. 1861 májusában ő szervezte meg a nevezetessé váló New York-i 8. önkéntes gyalogezredet, és annak ő volt első alezredese. Az amerikai polgárháborúnak legtöbb nagy ütközetében részt vett. Az amerikai hadtörténelem bejegyezte a nevét. 1861-ben brigadéros. Ott volt a Bull Run folyó melletti 1861-es csatában is. Az északiaknak katasztrofális volt a helyzete, a déliek egész hadserege váratlanul mindkét hadianyaggyárra rázúdult, és a védekezésre berendezkedett északiak megkapták a visszavonulási parancsot.  A déliek lovassága előtt a visszavonuló északi hadtesteket védeni kellett, feltartani a teljes déli lovasságot. Az ő katonái védték őket. Igen, valóban katasztrofális vereség lett volna. Hiszen a hely közel volt Washingtonhoz, Ennek az ezrednek ő volt a parancsnoka. Az amerikai hadtörténelem tartotta számon tettét, bejegyzésre került. „ A teljes déli hadsereg ez által elfoglalhatta volna a fővárost is. „ Feltartották a teljes déli lovasságot.  Kétségtelenül megállapított, bizonyított, nagy jelentőségű Julis H. Stafel ”. A legtöbb nagy ütközetben részt vett.

1863. március 14-én már altábornagy, és 1863 novemberében, a Gettysburg csataterén is ott volt, amikor már lényegében az északiak a végső győzelmének reménye megszületett. Az egykori pesti könyvárus lovagolt altábornagyként, mint a rabszolga-felszabadító hadserege hőse, annak a tábornoki kíséretnek az élén, aki Lincoln elnököt követte. Díszmenetben. Éppen olyan büszke volt rá, mint Petőfi Sándor hozzá és neki írt költeményére.

Legnagyobb haditettét 1864. június 5-én hajtotta végre, a virginiai PIEDMONT melletti csatában. Ebben az ütközetben tanúsított hősiességéért 29 évvel később, 1893-ban a legnagyobb amerikai kitüntetést, a „CONGRESSION MEDAL OF HONOR”-t kapta meg. Mivel addigra az amerikai hadtörténelem kétségtelenül igazolta és megállapította, dokumentálható módon, hogy az említett fontos ütközet során az ő és Sulliven divíziója döntötte el a csata sorsát. Ő maga súlyosan megsebesült. Bal karját szétroncsolta a golyó, de sebeit gyorsan bekötöztette és visszatért rögtön a harctérre.  Lovasait újabb rohamra vezette. A győzelem az északiak és az Uniós hadsereg számára rendkívüli jelentőséggel bírt.

Mert ha az északiak ezt a csatát elvesztik, a déliek előtt többé nem lett volna megállás. Az egész Shenandoah – völgy nyitva állt volna előttük, egészen Pennsylvania és Maryland felé, maga a főváros is nagy veszélybe kerülhetett volna.

A sebei begyógyultak, de már nem térhetett vissza a harctérre.. Az Uniós főparancsnokhoz írt Halleck tábornok levelének részlete személyére vonatkozik:

„Csak az igazat jelentem Stahel tábornokról, amikor megírom, hogy vitézül vezetve katonáit, különösen az ellenség üldözésében olyan higgadtságot és bátorságot tanúsított, hogy a végső győzelem kivívásáért az egész ország nagy hálával tartozik neki.” (1864. június 8.)

Állományban maradt egészen 1865-ig, csak abban az évben, január 6-án szerelték le. 1864 novemberétől a leszereléséig elnöke volt a haditörvényszéknek Baltimore-ban. Amerika nem felejtette el Stahelt. Nem hagyták elkallódni hősüket, leszerelés után sem feledkeztek meg róla Az akkori külügyminiszter, Seward előterjesztette az akkori elnöknek, hogy szolgálataiért főkonzulnak nevezze ki Japánba, és ez így is történt. 1865-től 1869-ig töltötte be ezt a külügyi posztot.  Újabb külügyi szolgálatra csak nyolc évvel később nevezték ki, Sanghajba.

Vajon semmittevéssel, emlékezéssel, pihenéssel, visszavonulással töltötte-e  ezeket az esztendőket? Nem. A nyugati államokban közben irányítója volt a bányászati kutatásoknak, feltárásoknak 1877-ig.  Véglegesen kilépett a külügyi szolgálatokból 1885-ben. Akkor volt 60 éves. És ezt követően 8 év múlva lett a magyar Stahel – Számvald Gyula amerikai tábornokká.

Magánéletéről keveset tudunk, ami ismert: egész életében megcsontosodott agglegény maradt, otthont soha nem alapított, mindig szállodákban lakott. 87 éves korában, 1912. december 4-én New York-ban a St. James Szállóban halt meg.

Akkor sem feledkeztek meg róla. Az amerikai nemzeti hősök arlingtoni temetőjében helyezték örök nyugalomra, a legnagyobb katonai tiszteletadással, elnöki koszorúval, bajtársak búcsúztatásával. Sírja fölé hatalmas gránit emlékművet emeltek.

Ki volt ez a férfi? Stahel – Számvald Gyula, aki 1825-ben, Szegeden született? A Tisza-parti város tájszólásával beszélte az angol nyelvet is?

Sokat köszönhetünk személyéről való ismereteinkkel kapcsolatban Pivány Jenőnek. Aki egyike a magyar katonai emigránsok kitűnő historikusainak. Sikerült neki megszereznie még életében tőle, Stahel tábornoktól a hadi iratait, érdemjeleit. A Magyar Nemzeti Múzeum számára.

Pivány az MTA tagja volt. Ő maga pedig 1944-ben  Budapest ostroma alatt hunyt el.

Egy könyvárus emlékkönyvébe

Az életczél boldogság,, de elébb

Fáradni kell,hogy ezt a czélt elérd,

Úgy ingyen ahhoz senki sem jut el,

Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:

A becsülettől soha el ne térj

Sem indulatból, sem pedig díjért

Szeresd híven felebarátidat,

Ne vond föl közted s más közt a hidat,

A hon nevét, a drága szent hazát

Szívednek legtisztább helyére zárd,

S imádd az istent, s mindenekfelett

Áruld erősen költeményeimet.

Petőfi Sándor Pest, 1848 január.

Author: Fodor Ágnes

A szokásos módja minden első találkozásainknak, szerepléseinknek. Szerzőként, íróként udvarias gesztus, cselekvés és tény. Az Olvasó Közönség és az Irodalmi Rádió alkotói közössége, szerkesztői előtt Fodor Ágnes vagyok, szeretettel és tisztelettel üdvözlök Mindenkit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből, a Tisza melletti élhető kisvárosból, Martfűről. Olyan kalappal köszönök, amely a sajátom és azt adhatom magamat bemutatva, ami a kosaramban van. Nem alakítva ki rangsort sem, mi elsődleges, másodlagos az utamon. Nem mellőzve a tradícióimat alkotói pályámról sem. Valami régi – valami kölcsön – valami új – valami kék. Ez a felépített terve bemutatkozásomnak. Adhatnék hatáskeltő, extravagáns és rendkívüli jelentőségű kezdést is, de az csak egy pillanatra érdekes. Kosaramból csak hármat-négyet engedek ennek: nyugalmazott irodalom-, és zenetanár, aki tíz éven át mellesleg irodalomelméleti és tudományos esszék írójaként kétszeres Jókai-díjas lett 2018-ban és 2023-ban, és háromszoros különdíjas, aki orgonista is. Leendő Olvasóim többségét nem szeretném ezzel kígyóbűvölni. Írásaimmal akarok jelen lenni továbbra is, csak a színük lett árnyaltabb, eredetibb és egyénibb. Szerepe van ebben a saját egyéni törekvéseimnek, szándékaimnak, a késztető, teremtő képzeletem szabadon engedésének novellistaként, elbeszélőként, regényíróként. Szerepe van ebben a gondviselésnek, mert még nem készültem el önmagam megteremtésével: a martfűi tollforgatóval sem. Praktikusan van szerepe ebben az Irodalmi Rádió „Novellák 2024” pályázatának, inspirációjának, két...