Télidő

Elköszönt az ősz, de itt maradt a barátja,

Milliónyi ezüstös hópehely a kabátja.

Amerre jár,

Jéghideg vár.

 

Fagyba zárja a sűrű erdőt,

Földre húzza a könnyű felhőt.

Köd lesz,

Rögvest.

 

Betekint a meleg házba

Zúzmarát hint körbe rája.

Csengő csendül,

Ének zendül.

 

Tavasz dalát ha meghallja,

Ölelését abbahagyja.

Nyíló hóvirág,

Múló jégvilág

 

Szeredi-Lanszki Anita
Author: Szeredi-Lanszki Anita

Szeredi-Lanszki Anita vagyok. 1992-ben születtem Budapesten. Másodikos koromban kezdtem el először meséket, verseket írni. Nagyon szerettem papírra vetni a fantáziámat. Később egy nagy szünet következett az írás tekintetében. A tanulásra koncentráltam, elvégeztem az egyetemet, s biomérnök lettem. A gyermekeim születése ösztönzött újra mesék írására. A kisfiam nagyon szereti a fejből mondott történeteket, elkezdtem hát meséket kitalálni. Ezáltal újra megízleltem az írás örömét, s most már versek és novellák is kerülnek ki a kezeim közül. Óriási megtiszteltetés, hogy itt lehetek az Irodalmi Rádió közösségében és publikálhatom az írásaimat. Remélem, sok embernek telik öröme az alkotásaim olvasásában.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kipróbáltuk az orosz telet

– Gyerekek! Ismét lehet Szovjetunióba utazni tanulmányi gyakorlatra! – kiáltotta el magát a főiskolás csoportvezető az egri tanárképzőn. – Nosza, pályázzuk meg ezt a lehetőséget!-

Teljes bejegyzés »

Megszentelt helyek

Régi kolostor harangtornyában néha még megszólal a rozsdás kis harang. A nemlét csendjét nem zavarja már rajta kívül sem ima, sem más földi hang.  

Teljes bejegyzés »

Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »