Első hó

Ma éjjel megjött, mit várva vártunk:
Itt van az első hó nekünk.
Friss, hűvös reggelbe szimatolva ,
vigyázva, lassan lépkedünk.

Tiszta-szép , fehér takarónk van,
tán egy ideig megmarad ,
legalább foltos háztetőkön
ott éri még a virradat.

Ma szívem újra vidáman dobban,
régi telek mosolya int,
nyomodba lépek, hó hull hajamba,
Forró kezed fogom megint.

Ma meglassulva múlnak percek.
Sehová nem sietünk.
Mint járni kezdő boldog gyermek,
óvatosan lépkedünk.

Elfáradt falevél hátán
jókora hókupac vacog,
lepottyan rám, nyakamba csúszik,
felébreszt, újra én vagyok.

Fehér álomfény borít be mindent,
eltakar szennyet, feketét.
Mintha ma megtisztultunk volna :
viszi a világ szemetét…

Mintha ma jobbak, szebbek lennénk,
lelkünkből áradna a jó,
ó, bár hihetnénk, így is marad,
ha majd elolvad a hó…

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »
Kiadványok
Farkas Norbert

Uszi

2020. május 28-at írtunk. S örömére annak, hogy még végetért egy hosszú online oktatásbeli nap, s végre (igaz korlátozottan), de ki lehetett mozdulni, megtettem, s

Teljes bejegyzés »

Minden évben eljön egy nap

Author: Tornyai Noémi Kisiskolás koromtól kezdve írok verseket és meséket, amiket mindig nagy örömmel olvastam fel a testvéreimnek. A gimnáziumi és egyetemi évek alatt inkább

Teljes bejegyzés »