Hangtalan

Hangtalan,

észrevétlen surrant be,

az ajtó résein.

Nem szólt,

nem kért,

szétnézett,

s mit talált,

mindent vitt.

Itt hagyott,

magamban már,

ő volt itt,

maga a halál.

Vallyon Miklós
Author: Vallyon Miklós

1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hozzád…

Hozzád szólok, ki keresed Önmagad. Hozzád, ki sejti már, mi végre van a világ, s benne az ember, a létező tudat, az elme, a szív,

Teljes bejegyzés »

Útmutatásod

Mindig fényként jártál előttem, Útmutatásod nem feledem. Mindig szerettél volna példát mutatni, A munkáddal kitartásra tanítani.   Megmutattad, semmi nem könnyű, De az élet így

Teljes bejegyzés »

Ha ég a gyertya

Edit Szabó : Ha ég a gyertya Fehér krizantémből csokrok zöld fenyő közt kivirultok, a sírhanton vagy vázában, égő gyertya árnyékában. Sejtelmesek, varázsfények, gyertya mellett

Teljes bejegyzés »

A Csodák kertje

Létezik benned egy hely. Valahol a lelked és a szíved mezsgyéjén. Egy hely, ahová elvágyódsz minden pillanatban. Egy hely, ahol békére lelhetsz, ahol szeretet vár

Teljes bejegyzés »