A fűtött szobából
az ablakon át
féltőn lesem
a rég várt csodát.
Hócsipke függönyén át
halványan sejlik
az utca, a szomszéd ház,
az egész kinti világ.
Aprócska, szapora pelyhek
nesztelenül letelepednek,
s régmúlt telekről mesélnek:
A kályhában vidáman pattog a fa.
A frissen sült tök édes illata
lakásunk összes zegzugát bejárja.
Apám künn a havat lapátolja
bajsza alatt vidáman morogva.
A platnin sülő gesztenyék
sistergő tánca
a gyermek szívnek az élet
legszebb románca.
Apraja, nagyja a roppanó
havat térdig tapossa.
Helyére kerül
a hóember répa orra,
s fénylő gombszeme
vidoran kacsint
a hócsatát vívó kis csapatra.
Hideget, havat elunva,
gőzölgő tea és zsíros kenyér vár
kipirult siserehadra…
Orrom a hűs üveghez nyomom.
A lassan leereszkedő éjjelt
s a még patyolat havat
bámulom.
Tágra nyílt szemekkel
rég elmúlt
csodákról álmodom
rejtelmes mosollyal
ráncoktól barázdált arcomon.
Author: Gurzó Györgyné
A nevem Gurzó Györgyné, született Laczkó Hajnalka Ágnes. A békési szülőotthonban láttam meg a napvilágot 1958. március 7-én, kései, már nem is várt gyermekként, a szüleim nagy örömére. Édesapám telekkönyvi előadó volt, az édesanyám a családunkról gondoskodott. Büszke vagyok erdélyi gyökereimre, székely származásomra, hiszen az anyukám Temesváron, az apukám Brassón született. A mentalitásuk, életfelfogásuk bennem is ott van. Az irodalmi érdeklődésemet az édesanyámnak köszönhetem, aki már 5 évesen beíratott a helyi könyvtárba. Ezt csak megerősítették kiváló magyar tanáraim. Az írogatást még gimnazista koromban kezdtem el, mint annyian. Ezek még csak olyan kezdemények voltak csupán. Komolyabban, csak 1995- ben kezdtem el írni, a helyi újságba (Békési Újság), mely nem fizetett munkát jelent, valamennyien lokálpatriotizmusból írjuk. Eleinte csak alkalmanként, majd rendszeresen írtam cikkeket a város életéről. Jelenleg is a lap munkatársa vagyok önálló rovattal, melyben a helyieknek mutatom be interjúkban a köztünk élő embereket. A szépirodalom szeretetét máig megőriztem és jobbára a lap Kalendáriumában jelentek meg verseim, novelláim, 2006-tól napjainkig. . A civil foglalkozásom 40 éven át a pedagógusi hivatás volt, melyből több, mint 39 évet ugyanazon iskolában töltöttem le. Bár tanítói végzettséggel rendelkezem, az utolsó néhány évben a felsőtagozaton volt rám szükség, így volt szerencsém több tárgyat is tanítani helyettesként, mint...
Egy válasz
„A platnin sülő gesztenyék
sistergő tánca
a gyermek szívnek az élet
legszebb románca.”
Az emlékek bennünk élnek és életünk végéig elkísérnek.
Szeretettel: Rita