Adjátok vissza a hegyeimet

 

 

Álmomban már láttam.

Mélyen titkolt vágyam.

Sétálni a hegyeimben.

Megszerezni mi sose

volt enyém, csak szeretném,

mit elvettek tőlem

mikor még nem is lettem,

a hatalom gaz pribékjei,

oda akarok eljutni.

 

A nagy világ kínálhat

száz csodát s kincseket.

Mit sem érnek.

Nem dobbantják meg

tétova szívemet.

Mások csodái nem az

enyémek, csak egyet kérek:

Adjátok vissza a hegyeimet!

 

Az ormok fagyos szele,

az erdők friss lehellete,

a csobogó víg patak,

mely fürgén lefelé szalad,

a kikerics illata,

madárkák édes trillája,

őzek gőzölgő lábnyoma.

Minden, mi elveszett.

Adjátok vissza a hegyeimet !

 

Gurzó Györgyné
Author: Gurzó Györgyné

A nevem Gurzó Györgyné, született Laczkó Hajnalka Ágnes. A békési szülőotthonban láttam meg a napvilágot 1958. március 7-én, kései, már nem is várt gyermekként, a szüleim nagy örömére. Édesapám telekkönyvi előadó volt, az édesanyám a családunkról gondoskodott. Büszke vagyok erdélyi gyökereimre, székely származásomra, hiszen az anyukám Temesváron, az apukám Brassón született. A mentalitásuk, életfelfogásuk bennem is ott van. Az irodalmi érdeklődésemet az édesanyámnak köszönhetem, aki már 5 évesen beíratott a helyi könyvtárba. Ezt csak megerősítették kiváló magyar tanáraim. Az írogatást még gimnazista koromban kezdtem el, mint annyian. Ezek még csak olyan kezdemények voltak csupán. Komolyabban, csak 1995- ben kezdtem el írni, a helyi újságba (Békési Újság), mely nem fizetett munkát jelent, valamennyien lokálpatriotizmusból írjuk. Eleinte csak alkalmanként, majd rendszeresen írtam cikkeket a város életéről. Jelenleg is a lap munkatársa vagyok önálló rovattal, melyben a helyieknek mutatom be interjúkban a köztünk élő embereket. A szépirodalom szeretetét máig megőriztem és jobbára a lap Kalendáriumában jelentek meg verseim, novelláim, 2006-tól napjainkig. . A civil foglalkozásom 40 éven át a pedagógusi hivatás volt, melyből több, mint 39 évet ugyanazon iskolában töltöttem le. Bár tanítói végzettséggel rendelkezem, az utolsó néhány évben a felsőtagozaton volt rám szükség, így volt szerencsém több tárgyat is tanítani helyettesként, mint...

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Mások csodái nem az
    enyémek, csak egyet kérek:
    Adjátok vissza a hegyeimet!”

    Nem adják vissza, sőt még utalnak is bennünket, akik elvették.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ők néznek

  Ők néznek Ők néznek rám. S én visszanézek. Túl élőkön, túl a meséken. Álnevük halkan rám tapad, mint árny az égen – megmarad. Szívem

Teljes bejegyzés »

Az erdő csendje

Szabó Edit : Az erdő csendje Nem akarok hinni a szememnek ! Tarrá vágott farönkök között megyek, kopaszra vágott sinylő dombok zöld nélkül Hová lettek

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Várni (hat haiku)

Rózsa Iván: Várni (hat haiku) tehetetlenül mennyei mannára vár – álszent állapot semmit sem tenni ám megváltást elvárni – kényelmes dolog tudom hazajössz nem kell

Teljes bejegyzés »

Csak egy arc

Csak egy arc a tömegben: Ez most a szerelem nekem! Arctalan arcátlan arcok, Közönyös lélek-harcok! Fekete emberek méla serege: Úgy hiányzott élet szeretete! Akartam, hogy

Teljes bejegyzés »

Odakint megvárlak

Mindenki ott zsong körülötted, ezért távolabb maradok, pedig akadna zsebkendőnyi hely, amit a tömeg véletlen meghagyott.   Elnézem a boldog mosolyod, a szemed csillog szüntelen,

Teljes bejegyzés »