Álmomban már láttam.
Mélyen titkolt vágyam.
Sétálni a hegyeimben.
Megszerezni mi sose
volt enyém, csak szeretném,
mit elvettek tőlem
mikor még nem is lettem,
a hatalom gaz pribékjei,
oda akarok eljutni.
A nagy világ kínálhat
száz csodát s kincseket.
Mit sem érnek.
Nem dobbantják meg
tétova szívemet.
Mások csodái nem az
enyémek, csak egyet kérek:
Adjátok vissza a hegyeimet!
Az ormok fagyos szele,
az erdők friss lehellete,
a csobogó víg patak,
mely fürgén lefelé szalad,
a kikerics illata,
madárkák édes trillája,
őzek gőzölgő lábnyoma.
Minden, mi elveszett.
Adjátok vissza a hegyeimet !
Author: Gurzó Györgyné
A nevem Gurzó Györgyné, született Laczkó Hajnalka Ágnes. A békési szülőotthonban láttam meg a napvilágot 1958. március 7-én, kései, már nem is várt gyermekként, a szüleim nagy örömére. Édesapám telekkönyvi előadó volt, az édesanyám a családunkról gondoskodott. Büszke vagyok erdélyi gyökereimre, székely származásomra, hiszen az anyukám Temesváron, az apukám Brassón született. A mentalitásuk, életfelfogásuk bennem is ott van. Az irodalmi érdeklődésemet az édesanyámnak köszönhetem, aki már 5 évesen beíratott a helyi könyvtárba. Ezt csak megerősítették kiváló magyar tanáraim. Az írogatást még gimnazista koromban kezdtem el, mint annyian. Ezek még csak olyan kezdemények voltak csupán. Komolyabban, csak 1995- ben kezdtem el írni, a helyi újságba (Békési Újság), mely nem fizetett munkát jelent, valamennyien lokálpatriotizmusból írjuk. Eleinte csak alkalmanként, majd rendszeresen írtam cikkeket a város életéről. Jelenleg is a lap munkatársa vagyok önálló rovattal, melyben a helyieknek mutatom be interjúkban a köztünk élő embereket. A szépirodalom szeretetét máig megőriztem és jobbára a lap Kalendáriumában jelentek meg verseim, novelláim, 2006-tól napjainkig. . A civil foglalkozásom 40 éven át a pedagógusi hivatás volt, melyből több, mint 39 évet ugyanazon iskolában töltöttem le. Bár tanítói végzettséggel rendelkezem, az utolsó néhány évben a felsőtagozaton volt rám szükség, így volt szerencsém több tárgyat is tanítani helyettesként, mint...
Egy válasz
„Mások csodái nem az
enyémek, csak egyet kérek:
Adjátok vissza a hegyeimet!”
Nem adják vissza, sőt még utalnak is bennünket, akik elvették.
Szeretettel: Rita