ISTEN HOZOTT! VISZONTLÁTÁSRA!

Isten hozott! Viszontlátásra!

A karácsonyt megelőző négy adventi hétre szervezte meg ünnepi rendezvényeinek sorát Öregvár tanácsa. A település várossá nyilvánításának 30. évét a Jubileumi Fesztivállal.

Bizony sok feltűnést és meglepetést is tartogatott eseményeivel nemcsak a település lakóinak, érdeklődőknek, hanem a közrend és a közbiztonság felelőseinek. November 23-án tartották az utolsó egyeztetést Bíber parancsnok irodájában. A mai estével és holnapi Tudományos Könyvankét és Aukcióval lezárulhat a megfeszített, nagy körültekintést igénylő intézkedések sora. Holnap már a téli turisták is végre hazatérnek az ünnepekre, Öregvár lakói visszazökkenhetnek a megszokott adventi eseményeikhez. A Márton-napi kacsa-és libapecsenye, a sütőtökös-kalácskészítő városi versenyhez. Ez tartotta rendkívüli lázban a helybelieket. Aztán Szenteste elcsendesedik majd minden.  Az időjárás nagyon barátságtalanná vált, az előrejelzés kemény fagyokat, csapadékot jelzett. Simai is ott ült Bíber parancsnok irodájában. Felkérték hivatalból. Már Master-szintet kapott a Különös Biztonsági Feladatellátó Elitben. Öt évvel ezelőtt bizonyított először. A Balatonrendesi Madártani Intézet szezonzáró, nagy, nemzetközi konferenciáján.A Madártani-Ornitológiai Kiállítás és Nemzetközi Trófea Licit biztosításában mutatott vezető-organizációs feladatainak ellátásával. Azóta mintaértékűvé, protokollá váltak. Bíber parancsnok kezdte sorolni az esti feladatokat.

• A ma esti koncert helyszíne a Vendégház és Hotel csillogó díszterme és színpada lesz. A jegyeladások statisztikája szerint teltházas. A fellépő művészek és celebek személyes sztártestőr apparátussal érkeztek. A helyszínek biztosítási feladatai már mindenkinek a kezében vannak, és el is foglalták szolgálati helyüket. Magam is a megfigyelő központban tartózkodom.
• Na, akkor végre, sínen vagyunk! – Simai barátságosan és kollegálisan szólt és tekintett az öregvári rendvédelmisekre.A biztonsági forgatókönyvön újra végig mentek. Bíber figyelte, Simai levezette. Az ő Különös Biztonsági Feladatáról csak összegzően szólt.

• Na, végre sínen is vagyunk ezzel! – nem is sejtette, hogy néhány óra múlva mennyire konkrét és kézzel foghatóvá válik számára a szokásos beszédfordulat. Magam ellenőrzöm a Helytörténeti Gyüjteményt, a biztonságtechnika hibátlan működését, valamint a speciális intézkedéseket. Ez ma este és késő éjjel megtörténik. Holnap nyugodt, akár unalmasnak számító záró program lesz. Elsősorban azért, mert a 15. századi ismeretlen angol botanikus páratlan értéket képviselő könyvritkaságát a licitek után már az angol cég emberei viszik is tovább. Addig is még háromszázezer dollárt ér, nem beszélve a kikiáltásra kerülő példányokról. Ez már nem a mi hatáskörünkbe tartozik holnaptól. Komoly szakemberek, nemzetközi és gazdag gyűjtők érkeztek. A látogatók csak délután tekinthetik meg a Helytörténeti Gyűjtemény közönségnek szánt és kiállított könyvritkaságokat.
• Most már én is kimondhatom, végre sínen vagyunk- szólt megkönnyebbedett hangon Bíber parancsnok, és utána már indult mindenki a forgatókönyv szerint a saját posztjára.

A Helytörténeti Gyűjteményben Simai mindent rendben talált, mindenki tudta pontosan a feladatát, megtörtént a technikai próba is. Ellenőrizhette volna akár a saját szemével a belső trezorba helyezett könyvet is, de erre nem tartott igényt. Nem érdektelenségből. Biztonsági szempontok vezették. A belső biztonsági őrrel, a megfigyelő központ három szakemberével tárgyalt, aztán távozott. Pár perccel 19 óra előtt lépett ki az utcára. Már ónos eső esett. Tartott az iroda felé. Ma éjjel ő a megbízott vezetője a központi, általános ügyeletnek. Üdvözölte még a lassan pakoló utcai árusokat, akik a hideg ellenére kivárták a színházterembe hömpölygő tömeget. Kínálták nekik a forró, illatos, gőzölgően friss lélekmelegítő ételeiket és italaikat.

Az állomástól a centrumig vezető hosszú főút is csendesedett, a zsúfolt díszteremben pontosan 19 órakor vette kezdetét a várva várt nagy show. Az árusok már eltűntek. Néptelen minden kis utca, aki megtehette, a meleg otthonokba húzódott, Csak a közútkezelők kezdtek mozgolódni, rohamosan fagyott le minden, szórtak, tisztítottak. Erre készültek fel ezen az éjszakán, hajnalig, akár reggelig is. Beosztás szerint.

Ezen az ónosesős, november végi estén világítottak az adventi, utcai, hangulatos karácsonyi dekorációk. 19 óra 6 perckor közeledett Öregvár felé, a déli irányból egy régi, sötétszínű VW. Vezetője leállította a kocsit. A települést átszelő, fő forgalmú vasútvonal miatt központi helyen állt a pályaudvar. Távolabb parkolt le. Nem a kijelölt helyen. De közel a sínekhez, most ott senki nem várakozott. Voltak pályamunkások, bár utasítás szerint leállt a személyforgalom, nem bonyolítottak csak helyközi teherforgalmat, amíg rosszabbra nem fordul az időjárás. Gyér volt a közvilágítás a  sűrű, sárgás fényű ónoseső függönyén át. A férfi megvárta, amíg a négy pályamunkás a melegedőbe húzódott. Kiszállt a kocsiból, gyalog ment tovább.

Bal kezében nyitott esernyővel, a jobban vitt egy kicsi, régimódi orvosi táskát. Fémsínnel és csattal a tetején, az alakja is antik volt, éppen hasonló a múlt századokbeli úti doktorok gömbölyded bőr felszereléséhez. Tartott a Helytörténeti Gyűjtemény felé, kerülte az utcai lámpák fényét, a házfalak mellett haladt. 19 óra 15 perckor érte el a 12-es számú épületet, az utcafrontját kerülte. Ismerte a helyet, a Helytörténeti Gyűjteményt, három hónappal ezelőtt dolgozott itt egy ideig, alkalmi villanyszerelő segédmunkásként, az alvállalkozó vette fel, mint sokan másokat. Hangtalanul közelítette meg a szomszéd házhoz közvetlenül kapcsolódó fakaput. Tudott az új külső világításról, a biztonsági rendszer kiépítéséről, most is világítottak az éjszakai belső fények. Hallotta a lakóházból több ember hangos nevetését. Semmi kétség, társaságban vannak. Csak egy finom csörrenés hallatszott, amikor a titokzatos idegen egy pillanat alatt elővett a táskájából egy eszközt, amivel a bonyolult zárú hátsó ajtó nyithatóvá tehető. Jól be is nyomta a zárnyílásba, a restauráló műhelybe juthat,  ahol az eszközök, anyagok is vannak, és a belső trezor. Sejtése szerint ezen az éjjelen is, de most az értékes könyvvel a belsejében. Nem lehet a gyűjtemény tárolójában. De minden másképpen alakult.

Éppen a műhelybe lépett be, amikor a riasztók egyike, másika szirénázni kezdett. Erre nem számított, meggyőződhetett arról korábban, hogy itt nem volt külön riasztórendszer kialakítása. Pánikszerűen igyekezett kifelé, csak azzal törődött, ne lássa meg senki, rohanni kezdett. A jeges utcán el is esett. Még akkor sem tűnt fel neki, elhagyta a táskáját .Emberek hangját, kiáltásait figyelte, nagy segélykérő hangzavart hallott. Látta már az állomást, a kocsiját, de egy zárt teherautó járó motorral állt, az autójához vezető utat eltorlaszolta. Cigarettázó, fázó emberek álldogáltak mellette. Nem tehetett mást, a kivilágítatlan másik oldalon eljutni a sínpályához, mert éppen haladt nagyon lassan egy tehervonat a megyeszékhely felé. Hirtelen feldobta rá magát. Ezt ép bőrrel megúszta, megmenekült. Bár a nadrágja sárfoltos, az esés miatt felhorzsolódott, sebes lett a bőre még a kesztyű alatt is.

Beállt a tehervonat, elérte a férfi a következő pillanatban az egyetlen, még közlekedő expresszt, IC-t a főváros felé. Úgy tűnt, sikerült a vészes helyzetből megmenekülnie. Azt a fülkét választotta, ahol csak férfiak ültek. Ritka, de látta, dohányzó. Egyetlen szabad hely volt. Oda leült, elővette cigarettatárcáját, gyújtóját. Néhány szippantás után rémült meg igazán. Nem tapintotta az irattárcáját a belső zsebében. A kocsiban hagyta, a kesztyűtartóban. Óvatosan körbenézett az utastársakon. Ő az ajtó mellett ült, vele szemben egy félhosszú hajú tanárféle, könyvet tartott a kezében, a bal lábát gipszkötés borította, kissé meg is emelte. Az üléséhez támasztva egy bot. Nem figyelt rá, az olvasásba mélyedt. A mellette ülőnek ugyanolyan bőrtáskája volt, mint az övé.

• Úristen!-hasított bele a gondolat, elhagytam valahol. Észre sem vettem!

Éppen nyitva volt a táska, bele is pillantott, néhány ismerős eszközt látott messziről. A csomagtartón egy nyári kalap. Egyáltalán nem illett az évszakhoz, de ez a férfi sem figyelt rá, valamit keresett a táskában. Az ablaknál állt neki háttal egy kopasz férfi, kissé pocakos, kigombolt belső mellényben, zakóban, éppen erőlködve tette fel a bőröndjét a csomagtartóra, amelyet még széltében is átközött erős gurtnival, masnira, gondosan. Ebben a pillanatban megszólította a tanárember, a gipszelt lábú.

• Talán erre szüksége lehet. – és átnyújtotta neki az irattárcáját.

Simai volt az. Összecsukta a könyvet, és diszkréten kattant a bilincs.

Hogyan jutott fel a kiváló Master-fokozatú biztonsági szakemberünk a vonatra? Azt ő maga mesélte el, amikor már valóban sínre került minden Öregvárban.

• A csiga is, a párduc is bekerült ugyanabba a bárkába. – és nevetett.

A férfit jól látta, a teherautó mellett állt ő is, tudta, csakis az övé lehet az autó. Azzal ő jutott hamarabb a megyeszékhely állomására. Advent harmadik vasárnapján együtt gyújtották meg a főtéren a hatalmas szekérkerék karácsonyi díszeivel ékesített koszorú harmadik gyertyáját, aztán mind együtt fogyasztották el a kacsa-és pecsenyesütő és a sütőtökkrémes-süteményverseny díjazott fogásait. Azaz adventi pikáns öregvári libalevest kis kondérból, jött a  kacsamell túrófánkkal. A többtagú zsűri díszelnöke Simai volt,  hát, az már csak a megtiszteltetéssel járt, elfogyasztott egy nagy kacsamellet, szavazott és díjazott libatöpörtyűs dödöllét is, külön díjazta a szaftos oldalast vele sült zöldségekkel. Öregvár izgalmas adventi heteket mondhatott a magáénak, a harmincéves város vonzott sok téli turistát, de most egy időre megelégelte az utazók, átutazók tömegét. Megjelentek a túristaellenes falfirkák és szaporodtak az olvasói levelek a helyi lapban, a lakók még a tanácsülés elé is beterjesztettek kívánság-ötleteket. Elég radikálisnak tűntek. A tanács elnöke enyhített egy kicsit.

• A jelenlegi vendégház és a hotel, sőt az ünnepi hetekre megnyílt játékterem működhet továbbra is, de újak nyitására nem adunk engedélyt, továbbá a rövidtávú lakásbérlést, a magán szobakiadásokat sem támogatjuk. Külön helyi pénzbírság is jár ezután a barátságtalan falfirkákért, mert megszaporodtak. Nagy költséggel hoztuk rendbe Öregvár így elcsúfított tiszta épületeinek falait.

Az esti áhitaton a plébános kiprédikálta  a bűnös lelkeket.

• Áldottátok őket, mert senki más nem tudta volna megvalósítani mindazt a jót, amit ti nyertetek, meg amiket ők kaptak itt élményben. Hát kik vagytok ti? Barátai vagy ellenségei egymásnak? A legjobb pillanatok alapján ítéltétek meg egymást, közös alapot teremtve tudtatok ünnepelni. Mindenki nyertes. Írva van, ’A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek- tudtukon kívül-angyalokat vendégeltek meg.’ Ha magatokra ismertek mindezekben, akkor valóban elmondhatjátok, ’Boldogok vagytok’. Ma örömvasárnapján. Ne csak hallgatói legyetek ezeknek, hanem cselekvői is! Csak a cinikus világ kételkedik, pedig ez az igazság.

Még aznap éjjel eltávolították jóérzésű emberek a városba vezető út ’Isten hozta’ táblái alá kerülteket. ’Ha nem kényszerít semmi, fordulj haza, vagy menj tovább békével, isten áldásával’.’ A parókián még elborozgatott a plébános Simaival és Bíberrel, mindhárman lelkes horgászok lévén az időjárás miatt elmaradt éjszakai, jég alatti horgászversenyről beszéltek. Szilveszterkor lesz megtartva.

• Várunk ám a csapatba!- és egész meglepetés csomagot adtak a kezébe.

Hazaérkezve csillogó szemmel nézegette Violka, Hajnalka és Ádám a doboz tartalmát. A lányok gyönyörködtek a tűzzománc csecsebecsékben, eszegettek a kézműves, házi szaloncukrokból, a fiúk pedig ólmokat, csalikat, damilokat fogdostak.

• Ezzel éjjel is lehet látni? A víz és a jég alá is?- Ádámmal bevonultak a pincébe, és kipróbálták.

Esti mese helyett a fortélyokat és a tippeket kellett előadnia Simainak, az éjjellátó szemüvegben ülve, hogyan fogják majd ki a mesterséges halastó jege alól Ádámmal a legnagyobb halat. Violka visszatett mindent a dobozba, és bekerült a karácsonyfa alá is, a többi ajándék közé. Ügyesen úgy fordította, a felirat jól olvasható legyen Szenteste.

Simai is meglepődött, amikor meggyújtotta a csillagszórókat, mert csak most vette észre.

• Öregvár Szilveszterkor mindőtöket visszavár.

Author: Fodor Ágnes

A szokásos módja minden első találkozásainknak, szerepléseinknek. Szerzőként, íróként udvarias gesztus, cselekvés és tény. Az Olvasó Közönség és az Irodalmi Rádió alkotói közössége, szerkesztői előtt Fodor Ágnes vagyok, szeretettel és tisztelettel üdvözlök Mindenkit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből, a Tisza melletti élhető kisvárosból, Martfűről. Olyan kalappal köszönök, amely a sajátom és azt adhatom magamat bemutatva, ami a kosaramban van. Nem alakítva ki rangsort sem, mi elsődleges, másodlagos az utamon. Nem mellőzve a tradícióimat alkotói pályámról sem. Valami régi – valami kölcsön – valami új – valami kék. Ez a felépített terve bemutatkozásomnak. Adhatnék hatáskeltő, extravagáns és rendkívüli jelentőségű kezdést is, de az csak egy pillanatra érdekes. Kosaramból csak hármat-négyet engedek ennek: nyugalmazott irodalom-, és zenetanár, aki tíz éven át mellesleg irodalomelméleti és tudományos esszék írójaként kétszeres Jókai-díjas lett 2018-ban és 2023-ban, és háromszoros különdíjas, aki orgonista is. Leendő Olvasóim többségét nem szeretném ezzel kígyóbűvölni. Írásaimmal akarok jelen lenni továbbra is, csak a színük lett árnyaltabb, eredetibb és egyénibb. Szerepe van ebben a saját egyéni törekvéseimnek, szándékaimnak, a késztető, teremtő képzeletem szabadon engedésének novellistaként, elbeszélőként, regényíróként. Szerepe van ebben a gondviselésnek, mert még nem készültem el önmagam megteremtésével: a martfűi tollforgatóval sem. Praktikusan van szerepe ebben az Irodalmi Rádió „Novellák 2024” pályázatának, inspirációjának, két...