Ketyeg a óra, csak ketyeg és ketyeg
Az álom tőlem most mégis messzire jár,
Míg minden nyomasztó gondom feldereng,
Hogy nem bírom szőnyeg alá kotorni már.
Majd holnap.. majd megoldom..mondogatom,
Az álmot mindegyre csalogatván,
De sehogy sem jön a szememre,
S hallgatom párom halk szuszogását.
Vajon mit szépet álmodhatsz most?
Vad lelked sasszárnyain el merre száll?
S már ott ülök melletted sárkányparipánkon…
Szabadon. Az álomvilágban szárnyalván.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
