Megújulás.

A költő mindig azt hiszi,
Hogy tud valamit adni.
És hogy nem fog a rímekkel
Csúnyán ráfaragni.
De nem mindig talál
Befogadó fülekre,
Szavait megértő,
Hű célközönségre.
A költő azt hiszi,
Más is úgy érezhet.
És segíthet neki,
Hogy magát kifejezze,
De mindenkinek
Saját hangja van,
S lelkében sokszor
Csak hasonló a hang.
A költőnek néha
El kell némulni,
És belül ismételten
Meg kell újulni,
Hogy onnan ne csak az
Én-szózat zengjen,
Hogy a „mi együtt…”
Önmaga fölé kerekedjen.

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hozzád…

Hozzád szólok, ki keresed Önmagad. Hozzád, ki sejti már, mi végre van a világ, s benne az ember, a létező tudat, az elme, a szív,

Teljes bejegyzés »

Útmutatásod

Mindig fényként jártál előttem, Útmutatásod nem feledem. Mindig szerettél volna példát mutatni, A munkáddal kitartásra tanítani.   Megmutattad, semmi nem könnyű, De az élet így

Teljes bejegyzés »

Ha ég a gyertya

Edit Szabó : Ha ég a gyertya Fehér krizantémből csokrok zöld fenyő közt kivirultok, a sírhanton vagy vázában, égő gyertya árnyékában. Sejtelmesek, varázsfények, gyertya mellett

Teljes bejegyzés »

A Csodák kertje

Létezik benned egy hely. Valahol a lelked és a szíved mezsgyéjén. Egy hely, ahová elvágyódsz minden pillanatban. Egy hely, ahol békére lelhetsz, ahol szeretet vár

Teljes bejegyzés »