Nem tudtam

Nem vágytam még így az ölelésre
Tán mióta megszülettem.
És nem tudtam, ily vágyódás is létezhet
Csak mióta megismertelek.

Nem hittem,a beteljesülés ilyen mély lesz,
Amíg nem szerettelek.
S nem éreztem addig, mily kéjjel kényeztet
Aki igazán a szívéből szeret.

Nem tudtam, hogy van olyan
ahonnan nem akarsz elmenni.
S akit úgy szeretsz, ahogy van,
És magadat sem kell feladni.

Míg nem jöttél, úgy éltem álomban
Ahogy vak ember botorkál a gyomban.
És nem tudtam, hogy ilyen is lehet…
S milyen szép, ha rabul ejtik a szívemet.

Belefészkeltél gondolataimba, onnan csiripelsz,
S én hallgatom a dallamot, amely a szívedből üzen
És melengetek minden napot, melyet veled megélhetek…
Szerelmedbe belehalok.
De boldog vagyok, hogy éltem.

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

    1. Kedves Rita ! Köszönöm kedves visszajelzéseidet. Mindig örülök neki, ha tetszik egy-egy vers. Bevallom, hogy megzenésített verseimre- melyek Tünde dalok néven szerepelnek a youtube-on- még inkább büszke vagyok. Az irodalmi rádió egyik pályázata óta foglalkozom ezzel… Köszönöm, hogy megtisztelsz figyelmeddel és megragadom az alkalmat, hogy „Békés, boldog Ünnepeket !” kívánjak mindazon alkótóknak, akik elolvassák ezt a bejegyzést. Szeretettel: Sz.Tünde

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »