Hiányzol.
Bent lüktet ereimben a hiányod.
Szinte látom arcod. Melengető karod.
Bárcsak itt lennél. Bár ölelhetnélek újból.
Hiányzol.
Ez az érzés gyötör, nem hagy nyugton.
Előtör folyton drága arcod. Mosolyod.
És ahogyan szemed mindent elmond.
Míg a szívem zakatolva rád felragyog.
Hiányzol.
És hiába nézem mindegyre a fotód.
Belülről feszít szét a fájó hiányod.
Még ha magamban százszor ís elsuttogom,
Hogy nemsokára látni fogod, tudod..
Hiányzol.
Átölelném szeretőn a karod.
Simogatnám a jól ismert arcod.
Mondanám,hogy szeretlek.
Súgnám, veled vagyok.
Pillangó képében hozzád rohanok,
Melengető szélként tárnám ki ablakod.
Kismadár lennék,mely rajtad nyugtatja szemét.
Bármi, csak hogy melletted lehessek én.
Hiányzol.
Az, hogy te is itt, a közelemben, velem legyél.
Szerethesselek. úgy, ahogy nem olyan rég.
Hiányzol.
Óh, bárcsak itt lennél !
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
Egy válasz
„Átölelném szeretőn a karod.
Simogatnám a jól ismert arcod.
Mondanám,hogy szeretlek.
Súgnám, veled vagyok.”
Szeretettel: Rita