Márti két gyermekkel ment férjhez 30 éves korában egy ugyancsak elvált, egy gyermekes,
tőle 7 évvel idősebb férfihez.
A férfi albérletben lakott, mivel a volt nej maradt a gyermekkel az Orbán hegyi két szobás
lakásban.
Márti a szüleinél lakott, a házasságuk előtt, alatt, illetve utána is.
A második házasságot – úgy gondolták már éretten – kötötték meg rövid ismeretség után.
Márta szüleihez költözött az új férjjel is, majd fél év eltelte után az asszony a munkahelye
által lakótelepi lakáshoz jutott, melybe már, mint házaspár és tulajdonostárs költöztek be.
Márta vállalt a második házasságból is gyermeket, mert úgy gondolta, hogy ez végleges lesz,
hiszen szívesen fogadja párja első házasságából született fiát, aki egy ével volt fiatalabb az ő
másodszülött gyermekétől, aki szintén kisfiú volt.
A gyermekek hamar össze is barátkoztak, velük nem volt probléma. Viszont az új apuka
érezhetően reszketett a saját gyerekéért és folyton a gyerekek közé állt. Ettől függetlenül is
szerették egymást a gyerekek, akik Márta szerint különbek voltak a felnőtteknél.
Márta korábbi férje, gyermekei apja, újabb házasságot kötött, melyből ugyancsak született
két gyermek, így az asszony a közös gyermekek után csak 20 % tartásdíjat kapott, melyet az
új férj fizetett az első és egyetlen gyermeke után.
Bár az asszony dolgozott és korábban is képes volt eltartani szeretett gyermekeit, a férj úgy
érezte, hogy ő nyújt többet és ezen a jogon beleszólt mindenbe.
Természetesen mindegyik gyermek egyforma értékben kapott ajándékot, ami egyáltalán
nem volt igazságos, hiszen a második férj gyermeke sokkal jobb körülmények között élt,
egyetlen gyermekként az édes anyjától, annak szerelmétől, illetve az anyai nagyszülőktől
mindent megkapott.
Márta nem akart viszályt, inkább hét végi munkát vállalt a cégnél, ahol dolgozott. A hét végi
munka az üzemben – úgynevezett célprémiumos műszakban – zajlott.
Márta egy éjszakai műszak alatt 500 Ft-ot keresett. Az ezekből összegyűlt pénzt szánták a
gyermekek ajándékozására. Közös gyermekük még csecsemő volt, így három gyermek
megajándékozása előtt álltak.
A férj megvette azt, amit fiának szánt, Márta pedig a saját gyermekeinek vásárolta meg
ugyanolyan összegben az ajándékát.
Eljött az ünnep. Márti kisfia Bence hordta a karácsonyfa alá a már rég meglévő játékait.
Édesanyja megkérdezte: mit csinálsz kis fiam? Anyucika, nem szeretném, ha valaki azt
gondolná, hogy rossz gyerek voltam, azért kaptam csak egy ajándékot, ezért viszem a fa alá
mindazt, amit már korábban kaptam tőled.
Márta szíve összeszorult. Azért vett egy teherautót, hogy ne sok kis apró, felesleges dolgot
kapjon a kisfia, erre tellett az egy főre eső 500 Ft-ból. Mennyit dolgozott azért, hogy
mindenkinek teljen ajándékra, hiszen nem csak a gyermekek kaptak és drága, kicsi fia, aki
annyira anyás volt, hiszen az apja két éves korában elhagyta, azt érzi, hogy ki kell pótolnia az
ajándékot. A szíve szakadt belé, de a szív erős, és bármilyen nagy fájdalmat elvisel, akkor
szakad meg, mikor ideje van.
Márta már tudta, hogy rosszul döntött, de hiába, már ott volt a közös gyermek is.
Szegény, drága, egyetlen, apátlan kisfia.
A gyermek már rég felnőtt, sőt a saját gyermekei is, Márta még is emlékszik erre a
karácsonyra, mely sokkal szebb lehetett volna, ha egyedül marad.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
