A vágy csak emlék marad…
Érzés. Soha be nem teljesült.
Míg ereimben e vágyódás
Folyóként terjed. Szétterül.
Nincs se nappal, se olyan éj
Hogy szívemre nem nehezül.
Mégis egész életemben
Már bennem marad ez az űr.
Mert a tárgy, szívemnek vágya
Még a közelembe se került.
Epekedni hát oly hiába.
Álmom úgysem teljesül.
Viszonzott egy szép szerelem,
Melytől a szív felderül ?
Magamban már eltemetni
Ideje tán… Kong ez űr.
Csak álom volt, hogy megtalálom.
Az is, hogy ez létezik.
Ideje a földön járnom.
S amim van, elfogadni.
Nem zendül remény bennem.
Nem kergetem a sírig.
Vágyam mélyen eltemetem.
S megtanulok nem sírni.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...