Némán nézek körül,
csendesen e világban,
nem mutatom magam,
így tán senki nem bánthat.
A szerelemben már hinni,
hogy miért nem tudok,
vihar verte ág ez,
mint korhadt fába,
belé úgy markolok.
És e világon én már,
oly óvatos vagyok,
nem lengetem szárnyamat,
hangom sem hallhatod.
Bensőmet nem adom,
sem szépnek, sem jónak,
megtartom magamnak,
igaznak hitt valómat.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.