Egyszer volt
Egyszer, igen, egyetlen egyszer.
S ha élhetnék százezer életet,
mindet feledném azért az egyért,
mit itt élhettem, együtt veled.

Egyszer, igen, egyetlen egyszer,
és aztán már többé soha.
De a sötétből kitört a fényed,
lelked áradó mosolya.

Egyszer átjárt boldog színe,
élővé festette szívem,
elhittem, felhőkkel együtt szállok,
aztán többé már sosem.

Egyszer világok gyúltak kezünkben,
teremtő volt a pillanat.
Aztán soha többé nem,
Mikor a nyárba fagy szele élesen szaladt.

De akkor, egyszer, megrendült a föld,
csillagok szavadra születtek .
Egyszer volt e világon pillanat,
Mikor az az angyalok velünk szerettek…

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csend asszonya

  Volt egyszer, nem is olyan messze, de mégis távol mindentől, egy apró faház az erdő mélyén. Egy tó partján állt, magas hegyek ölelésében, ahol

Teljes bejegyzés »

Hangolódás

  Fenyő illat öleli át a kis szobát, Angyalszárnyak suhanása hallatszik át. Lobogó gyertyaláng táncol fehér vásznon, Közelg a várva várt, áldott, szép Karácsony.  

Teljes bejegyzés »

Elmerengve

Szabadok voltunk, mezítlábasok…Nyaranta boldogan rúgtuk a port.Jobb napokon friss cipóból kaptunk porciót,de leginkább szétosztottuk, kinek mije volt.A hirtelen zápor minket nem zavart,ázott a bőrünk a

Teljes bejegyzés »
Versek
Nyári Tímea

Füst…

Kék öblök lassan vándorló ködén át, Egy barna rúdba zártam most a mát. A parázs lüktet, mint a forró ér, S a szürke hamu lassan

Teljes bejegyzés »

Új arc a régi testben

Új arc a régi testben    Megszülettem újra, bús csodában, Valami meghalt, s nem volt sirató, Nem vágott kés, nem sikoltó kín ez, Csak egy

Teljes bejegyzés »