A verandán ülve fejemet rád hajtom,
Szívednek kellemes dallamát hallgatom.
Visszagondolok a régi időkre,
Mikor szívembe zártalak örökre.
Emlékszem, hogyan szűnt meg a külvilág,
Ahogy karod a derekam fonta át,
Mikor kezed rátalált a kezemre,
S ajkad forrón tapadt az enyémre.
Abban a percben biztosan éreztem,
Hogy nekem bizony te vagy a végzetem.
Oltár szélén gyertya lobbant,
Megígértük: jóban-rosszban.
Szemed mosolyában benne volt minden,
“Nálunk boldogabb a Földön nincsen.”
Így telt el hát sok-sok évünk,
Gyümölcsöző lett szerelmünk.
Gyermekeink játszadoznak,
Önfeledten kacarásznak.
Apró lényük csupa talány,
Bennük élünk majdan tovább.
A verandán ülve hálával telt két szemem,
Ilyen hát a csillagokban megírt szerelem.
Author: Szeredi-Lanszki Anita
Szeredi-Lanszki Anita vagyok. 1992-ben születtem Budapesten. Másodikos koromban kezdtem el először meséket, verseket írni. Nagyon szerettem papírra vetni a fantáziámat. Később egy nagy szünet következett az írás tekintetében. A tanulásra koncentráltam, elvégeztem az egyetemet, s biomérnök lettem. A gyermekeim születése ösztönzött újra mesék írására. A kisfiam nagyon szereti a fejből mondott történeteket, elkezdtem hát meséket kitalálni. Ezáltal újra megízleltem az írás örömét, s most már versek és novellák is kerülnek ki a kezeim közül. Óriási megtiszteltetés, hogy itt lehetek az Irodalmi Rádió közösségében és publikálhatom az írásaimat. Remélem, sok embernek telik öröme az alkotásaim olvasásában.
