Boldog új évet kívánok!

Boldog Új évet kívánok!

Eltelt ez az év is, alig érkezett meg, és már menni is készül.
Kinek könnyebbet hozott, kinek nehezebbet a végén, minden megszépül.
Volt ki cselekedte a jót, hiába ha neki is nehéz.
S volt ki csak fondorlattal élt, ehez is kell ész.
No de fogjunk össze, tegyük le a rontást az átkot.
Mondom is már hamar, hogy én mit szeretnék, mit is kévánok.
A világon ne legyen háború, és éhező, nyomorgó emberek.
Éltében önfeledten legyen boldog minden felnőtt és gyerek.
Disznó fürödjön szalmában, röfögjön az ólba, kamrák telis-tele legyenek.
Hajlékokban meleg kenyeret szeljék, és kalácsot egyenek.
Tyúkok rakják a tojást,és költsék a csibéket.
Reggelente, illatos szénát vigyék, birkáknak, kecskéknek.
Istállóban boldogan bőgjön a tehén, bornyát okítja, nyerítsen a ló.
Jó abrakot elék, habos tej legyen bőviben, jó sajtnak való.
Sok bankóval folyvást tel

i legyen, és dagadjon a buksza.
Ne legyen nélkülözés, álmok és vágyak váljanak valóra.
Temérdek termés teremjék, eztán minden évben.
Ne legyen betegség, irigység, se harag, semmiképpen.
Szülessenek csodák, a siket újra halljon, a vak újra lásson.
Embernek legyen hite, érintse Isten, hogy bármiből talpra álljon.
Kiben dagad a tehetség, mehessék előre, az érvényesüljön, magasan repüljön.
Szerelmesek mézédes lagziján, három napon át, cigányprímás hegedüljön.
Boldogasszony országát töltse meg, béke és szeretet.
Siker, és szerencse, kezünket szorosan fogva velünk jöjjenek.
Erős áldást bocsásson reánk, a Megváltó Teremtő Isten.
Angyalok óva vigyázzák lépteink, az öröm szárnyakon repítsen.
Örvendjék minden élő, békében nyugodjék a halott.
A Kárpát medencét lakják vidám, nótázó magyarok.
Valamennyi nemzet légyen elégedett és boldog saját országában.
Így népesedjünk, Isten földi paradicsomában.
Végtére mi jó volt, szorzódjon meg, gyorsan nyolccal.
Legyék hát teljes kívánságom, e mágikus számmal.
S mivel belőlem a szó ki apadt, keresném de már egy betű sincsen.
Boldog Új évet kívánok, emelem poharam, Titeket és Éngem is áldjon meg az Isten!

2023.12.31.
Felföldi Lajos

Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...