Te igazi anya vagy

Te igazi anya vagy

Már nem játszol a zongorán
de az élet kottája kezedben maradt
Gondolatod már vágleg a családé
amit a világ nívsága pedig kitépné
Minden perced a gondoskodás
tudja ezt már a gyermekáldás
Szinte érzed a szükséget
nem vesz hatalmába a képzelet
A gyermeked, unokád magadhoz szorítod
gyermekmesével zárod napodat
S mikor a konyha kilincsét megfogod
már a tűzhely mellett pihen gondolatod
S ha a csöppség kisé makrancos, elaltatod
Éberség jellemzi minden pillanatod
hiszen mindig az életet szolgálod,
senki mást, csak az árvákat sajnálod
Ha jut időd ,s eljön az est a pihenésre
a jó szülőkért, a gyermekáldásért imádkozol
A családban, a hazában az emberek életében
azt szeretnéd, ha tombolna a béke

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „A családban, a hazában az emberek életében
    azt szeretnéd, ha tombolna a béke”

    Egészen érthetetlen, hogy nem minden ember vágya a béke. Sokan öntik az olajat a háború tüzére, ők akik nem tisztelnek sem Istent, sem embert, csak a saját hasznuk számít.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »