Te igazi anya vagy

Te igazi anya vagy

Már nem játszol a zongorán
de az élet kottája kezedben maradt
Gondolatod már vágleg a családé
amit a világ nívsága pedig kitépné
Minden perced a gondoskodás
tudja ezt már a gyermekáldás
Szinte érzed a szükséget
nem vesz hatalmába a képzelet
A gyermeked, unokád magadhoz szorítod
gyermekmesével zárod napodat
S mikor a konyha kilincsét megfogod
már a tűzhely mellett pihen gondolatod
S ha a csöppség kisé makrancos, elaltatod
Éberség jellemzi minden pillanatod
hiszen mindig az életet szolgálod,
senki mást, csak az árvákat sajnálod
Ha jut időd ,s eljön az est a pihenésre
a jó szülőkért, a gyermekáldásért imádkozol
A családban, a hazában az emberek életében
azt szeretnéd, ha tombolna a béke

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „A családban, a hazában az emberek életében
    azt szeretnéd, ha tombolna a béke”

    Egészen érthetetlen, hogy nem minden ember vágya a béke. Sokan öntik az olajat a háború tüzére, ők akik nem tisztelnek sem Istent, sem embert, csak a saját hasznuk számít.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uralom!?

A pozíció muníció, vagy uralom? Magától kérdi: így adom magam, vagy eltakarom? Vonzóvá tesz a hatalom? A rang, mint egy dió kemény burka, értékes magját

Teljes bejegyzés »

Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »