Mit most már csak hosszan tudnál elmesélni,
a múlt időben érdektelenül süllyed el.
Mindez csak rész-egész, ahhoz képest, amit
kagylód belsejében a tenger énekel.
A nap felé nézve, fél füllel távolban
szálló fehér sirályok hangját hallgatod,
az égen különös táncukat járják, mint
ringó bárkák fölött zajongó angyalok.
Gondolatban kiválogatod, ami a
múltban érték volt, s a jövőd megörököl,
nem figyelsz rá, hogy a dagállyal a tenger
a partra észrevétlen melléd könyököl.
Míg megfejteni próbálod, mit jósol a
víz, már cipőid orrát mossák a habok,
s meddő igyekezeteden a tenger az
apállyal visszavonulva egyre csak mosolyog.
A nap tüzétől átforrósodva sós gőzt
párolognak a lágyan hömpölygő habok.
A várt varázst megidézik szemeidnek
színes buborékból pattogzó csillagok.
Mintha összenőtt volna jövővel, múlttal,
a kagylót szorosan füledhez szorítod,
nem sejtve, hogy míg az eltűnt idő új ígéretére
vársz, tölcsérében saját szívedet hallgatod.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
2 Responses
„Mindez csak rész-egész, ahhoz képest, amit
kagylód belsejében a tenger énekel.”
Tetszéssel olvastam míves, szép soraid.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen!
Minden jót kívánok Neked!
Üdvözlettel:
Angéla