Kéz a kézben

Ha te kergetsz, én majd futok.

Olyan gyorsan, ahogy tudok.

Árok szélre keveredünk.

A zöldbe leheveredünk.

 

Ha nevettetsz, hahotázok.

Nem baj, esik. Bőrig ázok.

Felkérsz engem, táncolhatunk.

Napkeltéig magunk vagyunk.

 

Ha elbújsz, én rád bukkanok.

Az örömtől szétpukkadok.

Csókot nyomok az orcádra.

Felrepülünk a dombhátra.

 

Fogod kezem, megszorítom.

Oly erősen, alig bírom.

Nem eresztem, így maradunk.

Kéz a kézben csak szaladunk.

 

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 60 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 35 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. A fiúk rég kirepültek, Elkezdődött az én időm. Két hobbim van: Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 330 versemet töltöttem fel...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A műszak

A műszak     Fehér egyenruha lánc kesztyű bűz és hideg.   Indult a tyúkok sora a szalagon felakasztva.   Vágni kellett sorba a combot

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

gyerekkori álom…

  karácsony. hab-álom. ott lóg. a faágon. nézem. csodálom: hát ez meg mi? karika. jól látom? fehér, mint a hó. kemény. csak piszkálom. elfordul. leesik!

Teljes bejegyzés »

Fény nélkül is…

Nem azért szerettem beléd, mert egyedül voltam. És azért sem, mert szükségem lett volna valakire. Mindig is a saját sötétségem jelentette az otthont. Hanem azért,

Teljes bejegyzés »

Az igazi Karácsony

Halkan lépett be december havába, szinte észrevétlenül. Úgy ölel át bennünket, csendesen és melegen, mint puha, fehér hótakaró az erdőt, a földeket, az álmos falvakat,

Teljes bejegyzés »

A csendes éj titka

Különös titkot súg a lámpafény, Az ablakon túl alszik a világ, Rávetül halkan a tiszta remény, Álmodik bent a boldog ifjúság.   CSillag gyullad fenn

Teljes bejegyzés »