Azt álmodtam éjjel,
Újra szerelmes vagyok.
Mint pillangó repkedek.
A nap fenn csak úgy ragyog!
De fáj, ha nincs mellettem!
Sebzettnek érzem magam.
Sóvárogva bámulom,
Az idő mily lassan halad.
Mikor megpillantom őt,
Az a mindenség, tényleg!
Megszűnik körülöttem
A lét, csak ő a lényeg.
Nem engedem el többé.
Erővel fogom kezét.
Szinte szorítom, fáj már.
Keresem tekintetét.
Egyek vagyunk ő meg én.
Kizárom a világot.
Tarka réten csokorba
Gyűjtjük mi a virágot.
Azt álmodtam én tegnap,
Hogy szerelembe estem.
Jó érzéssel töltött el.
Csillagos lett az estem.
Author: Wágner Judit
Wágner Judit vagyok. 57 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 33 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már közel kétszáz versemet töltöttem fel...
