Fiatalon a szerelem szenvedélye égetett
Gyötrődtem lángjában, mely folyton perzselt
És nem volt jó, se közel, se távol tőled
Bárhol is voltam mindig elvesztem benned.
Lelkemet mardosta ezernyi kétség,
Te is ugyanúgy szeretsz-e engem?
S úgy hullámzott bennem e szépség,
Melyet őrült szerelemnek neveznek.
Sok mindenen tükröződött ez érzés
Finomította tapasztalat, no meg az élet
És évek alatt oly sok változáson átment
De nem rendült meg egy percre se.mélyen.
Ma már nem kell a kezed, hogy tudjam
Ugyanúgy szeretsz mint akkor, régen.
Ma nem hiszek, élek a szerelemben,
Mióta magamra leltem végül benned.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...