Falatnyi a gondolat,
ahogy eszembe jutottál,
és a fejemben láttalak.
Oly puha a pillanat,
még ott jársz,
s kezemre hajtod arcodat.
Szemed csillagát űzöm,
mit hajad körbe táncol,
s fényét, magamra tűzöm.
És szorítanám kezed,
benne érezve lelked melegét,
mit elengedni már nem lehet.
Ahogy ott láttalak,
nagy kabátban nekidőlve,
lennék én támasztó lámpa vasad.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
