Amikor végleg itt hagytál

Remélem olvasod ezt

Hiszem, hogy eljut hozzád

Ma is rengeteget gondolok rád

S ami történt még mindig nagyon fáj.

 

Egyszercsak jött az értesítés

Az üzenet amely lelkemet tépi szét

Egy világ omlott össze bennem

Mit tettem, hogy ezt érdemlem?

 

,,Találsz nálam jobbat.”

,,Nem a te hibád, az enyém”

Ilyen s ehhez hasonló mondatok

Melyeket remegő kézzel olvastam.

 

De hisz azt mondtad hiányzom

Hogy csak velem akarsz lenni

Mi az ami megváltozott?

Miért akarsz hirtelen elmenni?

 

El kell, hogy engedjelek de képtelen vagyok rá

Ezzel csak magam teszem tönkre, de az érzés maradásra bír

Darabokra tört amikor végleg itt hagytál

Ez az örökké szerető, szerelmes szív.

 

(a képet a mesterséges intelligencia generálta a versemhez)

Berecz Klaudia
Author: Berecz Klaudia

Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. kedves Klaudia,

    bár van némi korkülönbség köztünk, az emlékeimből adódó megértéssel olvasom bánatodról és jelenlegi érzelmeidről szóló írásaidat.

    még nem tudhatod, hogy ezek a mostani érzéseid hogy alakítják majd sorsodat, s hogy fogsz majd visszaemlékezni rájuk, ha később majd eszedbe jutnak.

    tudom, hogy frázis, de az idő akkor is „begyógyítja a sebeket”, ha ezt most elképzelni sem tudod. így, vagy úgy, de szinte mindenki átesik ilyen, vagy hasonló csalódásokon: van aki belerokkan, van aki tanul belőle, van, aki lazán túllép rajtuk, – nem vagyunk egyformák.

    talán példaként, talán némi vigaszként küldök a saját életemből pár a „témával” kapcsolatos, itt, a saját blogomra feltöltött „megfogalmazást”, köztük nagyon régieket, s visszatekintő mostaniakat is…

    https://irodalmiradio.hu/2024/09/03/vegzet-mely-maga-az-itelet/

    https://irodalmiradio.hu/2024/10/15/d-day-epilogus-az-a-bizonyos-nap/

    https://irodalmiradio.hu/2024/06/24/egyszer-meg/

    https://irodalmiradio.hu/2024/06/09/a-grown-up-woman-lany-egy-felnott-no-lany-prucsoknek/

    https://irodalmiradio.hu/2024/07/10/eltalalos-kerdes/

    Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Vége

Rózsa Iván: Vége Bele lehet bolondulni, hogy egyszer örökre vége… De abba is, hogy nincsen sohasem vége… Istenem, valami köztes megoldás kéne! Mikor eljő az

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mandátum

Rózsa Iván: Mandátum Egyszer lejár mindenkinek a mandátuma; hiába kapaszkodik, lehet akár művész, segédmunkás, miniszter vagy képviselő… Budakalász, 2026. január 13. Author: Rózsa Iván Rózsa

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Hullj csak, hullj!

Rózsa Iván: Hullj, csak hullj! Hullj hópehely; tél, jó sűrűn havazzál! Világ szennyére finom, fehér fátylat borítsál! Hó, ha beborítottál mindent, mi szemet sértő: Jöhet

Teljes bejegyzés »