Amikor végleg itt hagytál

Remélem olvasod ezt

Hiszem, hogy eljut hozzád

Ma is rengeteget gondolok rád

S ami történt még mindig nagyon fáj.

 

Egyszercsak jött az értesítés

Az üzenet amely lelkemet tépi szét

Egy világ omlott össze bennem

Mit tettem, hogy ezt érdemlem?

 

,,Találsz nálam jobbat.”

,,Nem a te hibád, az enyém”

Ilyen s ehhez hasonló mondatok

Melyeket remegő kézzel olvastam.

 

De hisz azt mondtad hiányzom

Hogy csak velem akarsz lenni

Mi az ami megváltozott?

Miért akarsz hirtelen elmenni?

 

El kell, hogy engedjelek de képtelen vagyok rá

Ezzel csak magam teszem tönkre, de az érzés maradásra bír

Darabokra tört amikor végleg itt hagytál

Ez az örökké szerető, szerelmes szív.

 

(a képet a mesterséges intelligencia generálta a versemhez)

Berecz Klaudia
Author: Berecz Klaudia

Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. kedves Klaudia,

    bár van némi korkülönbség köztünk, az emlékeimből adódó megértéssel olvasom bánatodról és jelenlegi érzelmeidről szóló írásaidat.

    még nem tudhatod, hogy ezek a mostani érzéseid hogy alakítják majd sorsodat, s hogy fogsz majd visszaemlékezni rájuk, ha később majd eszedbe jutnak.

    tudom, hogy frázis, de az idő akkor is „begyógyítja a sebeket”, ha ezt most elképzelni sem tudod. így, vagy úgy, de szinte mindenki átesik ilyen, vagy hasonló csalódásokon: van aki belerokkan, van aki tanul belőle, van, aki lazán túllép rajtuk, – nem vagyunk egyformák.

    talán példaként, talán némi vigaszként küldök a saját életemből pár a „témával” kapcsolatos, itt, a saját blogomra feltöltött „megfogalmazást”, köztük nagyon régieket, s visszatekintő mostaniakat is…

    https://irodalmiradio.hu/2024/09/03/vegzet-mely-maga-az-itelet/

    https://irodalmiradio.hu/2024/10/15/d-day-epilogus-az-a-bizonyos-nap/

    https://irodalmiradio.hu/2024/06/24/egyszer-meg/

    https://irodalmiradio.hu/2024/06/09/a-grown-up-woman-lany-egy-felnott-no-lany-prucsoknek/

    https://irodalmiradio.hu/2024/07/10/eltalalos-kerdes/

    Gábor

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »