Emlék-bort iszom

Emlék-bort iszom magamban,
fanyar íze édes emléket idéz.
Üzen furcsa, kemény szavakkal
és villódzó, illanó képekre néz.
Csillanó pohárból sosem
ömlött ki cseppje sem,
eltűnő páraként repül
ablakon át az életem.
Könnyek a számban tengerről szólnak.
Felém nyújtod, s mosolyod él.
A szőlőfürtben elrejtőzve
szerelmed íze ott zenél.
A pohár koccint,áldást mond a múltra,
és mire holnap lesz: üres.
Volt-ízű reggel szele jár át,
nincs már itt, akit keres…

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „A pohár koccint,áldást mond a múltra,
    és mire holnap lesz: üres.
    Volt-ízű reggel szele jár át,
    nincs már itt, akit keres…”

    Napra, nap jön, derűre ború. Van, hogy az élet szép, van, hogy szomorú.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A múlt zenéje

Author: Mary Merriment Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom:

Teljes bejegyzés »

A téboly küszöbén

Elhatároztuk, hogy teszünk pár kört a motorral. A park melletti templom elől indulunk, sötét van és köd. Beröffentem az öreg járgányt, nagypapa az oldalkocsiban ül,

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Kapocsi Annamária

Örök pillanatban

  Már minden pillanat, a nyári ég alatt oly könnyen megharap, míg oszlik majd a fagy, és csendesül a vágy, nem ad már új ruhát,

Teljes bejegyzés »

Miskolci őszi elégia

Miskolci őszi elégia A szürke bércek ködbe vesznek távol,párát lehel a fáradt Szinva-part.Az ablakomból nézem ezt a tájat,mely annyi fázós, néma titkot tart.Én tizenkilenc évesen

Teljes bejegyzés »
Prózák
Nova Black

A gyermeki feloldozás

Nap mint nap érzi, hogy valami változik, nem tudja pontosan, hogy mi, de az érzései, a gondolatai, a lelkivilága mind húzzák lefelé a mélybe. A

Teljes bejegyzés »

A néma alkotó

  Vannak emberek, akik hangosan hirdetik magukat, és vannak, akik csendben, lépésről lépésre építik a maguk kis világát. Én talán az utóbbiak közé tartozom. Nem

Teljes bejegyzés »