Kávéscsésze peremére kövér dzsinnek ültek
apróra váltani fel a kimért időt.
Lábaikhoz kávébarna csíkok települtek,
habsapkákból csent párát a hűs levegő.
A hétfő gőztestükkel szemben magabiztosan
a csésze kecses fülére csimpaszkodik.
Együtt a „csak egy percet még” típusú alkukat
tárgyalófelekként újra, s újra kötik.
A kávé sejtelmes, nyugtató illata terjeng
az erkélyen, a gangon, a tág tereken.
Míg a szelíd árnyék töpreng, veszítsen, vagy nyerjen,
a délután estébe hajlik csendesen.
Sötétség sóhaja a kialvó gyertyalángon –
olyan kíméletesen jön az este el.
Nyugodt léptek visszhangzanak a közeli gangon,
de az árnyék makacsul fényről énekel.
Szeszélyes altatót fütyül ágak között a szél,
a holdfény a korlátról lopva lecsorog.
A kávéfőzőbe visszabújt durcás dzsinnekre
a másnap szégyenlősen visszamosolyog.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
2 Responses
„Szeszélyes altatót fütyül ágak között a szél,
a holdfény a korlátról lopva lecsorog.”
Tetszéssel olvastam verssoraid.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen!
Szép vasárnapot kívánok!
Üdvözlettel:
Angéla