„1943. január 12-én indította meg támadását a szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban, melynek következtében a 207 ezer fős 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája vesztette életét. A doni katasztrófa a magyar történelem eddigi legnagyobb katasztrófája volt.”
Kitartani az utolsó emberig!
Kitartani az utolsó emberig! Érkezett a rideg,könyörtelen parancs.
A Donnál állt a Honvéd éhezve, fázva, lábára ráfagyott a bakancs.
Puskája kezében tudta, hogy reménytelen, hogy már futni kéne.
Mégis maradt rendületlen, bajtársait, családját és hazáját féltve.
Remegett szíve, bizony félt, ennek ellenére bátran várta.
Urivnál tört ki a Vörös vihar, s szakadt ezerfelé a magyarok sánca.
Megbomlott a front,kivéreztek széthullottak a szárnyak.
Dicsőség s tisztelet a hős Magyar katonáknak.
2023.01.12.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 22-szeres állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...
Egy válasz
Borzalmas, amit az ember az ember ellen mindig elkövet. Soha nem szánja, nem sajnálja. Ez megy most is, akárcsak a szomszédban is. Szomorú, hogy az ember nem tanul. Eltűri, hogy hatalmi érdekből haljanak meg milliók, éhezzenek, szenvedjenek.
Szomorú soraid érdeklődéssel és egyetértéssel olvastam, hallgattam.
Szeretettel: Rita