Vissza a hegyről

Nincs tovább felfelé.

Mit lábbal elérni vágyhatott az ember,

azon megvetett lábakkal, szilárdan megállok.

Csak csapda volt talán:

elért célok úsznak csillagfoltos ködben.

Nem sírok – nincs miért – nem is kiáltok.

Karjaim kitárva,

kietlen a táj, fagyosan süvít a szél,

moccanni vágynék a rám rontott éj sötétjében,

testem engedetlen,

védeni magam nem tudom, csak füleim

hallják ropogni a havat a süvítő szélben.

Semmiből lép mögém,

s megszelídül a kegyetlenül fújó szél,

mert útjába állt, mint egy már nem remélt menedék.

Karjaim mozdulnak

kezemre fonódó ujjak melegében,

s egész valómban újra kering, áramlik a vér.

Nem kell felnéznem rá:

ha ismeretlen, ismertté vési belém

hangtalan koppantásokkal az idő és a tér.

Szemeim elől most

eltűnnek a csillagok, nap fénye villan,

újra sima az út, melyen megyünk hazafelé.

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.