Álomba-cirógatás

A nőnek csak a feje és a karja látszott ki a paplan alól. A férfi már megmérte a lázát, kivitte az üres csészét a szobából, majd széket tett az ágy mellé.

– Egy idegen ápol – gondolta a nő és becsukta szemét. Odabentről egy ködbebújó autót látott, ismét hallotta az erős fékcsikorgást. Arra már nem emlékezett, hogyan került ágyba.  Kapkodó lélegzete elárulta, hogy nem alszik.

A férfi mozdulatai lassúak és megfontoltak voltak, ahogy a székről előrehajolt. Ujjai alig érintették a nő haját, óvakodott attól, hogy a sötétszőke zuhatag vonalán, akár csak egy hajszálnyit is változtasson. Tenyerét lassan simította, mint aki a vasalót próbálja, elég meleg-e már. Mozdulatai megnyugtatóak voltak, akár egy álmosan ringatózó tóé, amely csillapítani tudja a lélek viharát. Mert a lélek nyugalmát semmibe veszi az ébresztőóra, a betegség és a kötelesség. Mennydörgésnek tűnik a munkahelyi vezető hangja, és felerősödnek a kárörvendő, kaján suttogások. Csörömpölésnek tűnik a sürgős teendőket soroló papír zizegése.

A sűrű napot kísérő gondolatok villámként cikáztak a nő párnába süppedő fejében.

– Egyedül vagyok egy ismeretlennek kiszolgáltatva – és összébb húzta magát az ágyon.

De a férfi keze továbbsiklott, ujjai óvatosan végig simították a nő homlokát és a halántékát. Majd a kéz és gyengéden körözni kezdett az ujjbegyével. Az ujjak tompa, lassú dobolása – így gyógyíthatott valaha a táltos is –, mintha valami ősi dallamot játszana a nő bőrén. Ott bent a hajzuhatag mögött elállt a vihar.

– Aludjál – suttogta a férfi – és ujjai most a nő karján siklottak végig, alig érintve a puha bőrt. Nem volt benne semmi tolakodó, semmi követelőző. Az érintések ritmusa szinte egybeolvadt a nő lassuló légzésével. A cirógatás azt súgta a nőnek: biztonságban vagy.

Ahogy a férfi keze megpihent a nő kezén, finoman megérintette ujjait, mintha csak emlékeztetné arra, hogy nem kell többé tartania semmitől. A nő teste lassan ellazult, és mint a forró teában a kristályos méz, feloldódott benne a feszültség. Odabent, a hajzuhatagvédte csendben, a hullámzó gondolatok állóvízzé simultak. A vihar utáni szivárvány csodája csillant meg belül.  A férfi nézte, ahogy a nő elalszik, arca kisimul.

– Milyen gyönyörű álmában is! – állapította meg. Azt is elfelejtette, hogy órák óta nem gyújtott rá.

*

Derűs és borongós idők után megint csak ő csillapította a nő fejében háborgó gondtengert. Már végleg eldobta a cigarettát.

– Most a hátadat fogom cirógatni – és válaszra sem várva becsúsztatta kezét a nő ruhája alá. Ahogy a nyak körüli izmok lazultak a kissé kérges tenyér simogatása alatt, úgy lett álmosabb a nő. De a kéz nem állt meg a fejpárnával magasított, hajzuhatag borította magaslaton, hanem szánként lesiklott, és csak a lejtő alján levő két domb állította meg.

– Az már nem a hátam – próbált szigorú lenni a nő, és felszabadult kacajban tört ki.

Az ébresztőóra elfelejtett ébreszteni, a tárgyak tapintatosan hallgattak, az intézendők listáján olvashatatlanná fehéredtek a betűk.

Author: Kaszás István

Kaszás István székesfehérvári közgazdász és idegenvezető vagyok. Tagja vagyok a székesfehérvári Vörösmarty Társaságnak. A '90-es években Székesfehérvár közügyeivel, a hajdani koronázó templom maradékának megóvásával kapcsolatban jelentek meg cikkeim. Az utóbbi hét években novelláim a VÁR folyóiratban, Búvópatakban, Partiumban, az Előretolt Helyőrségben, Agriában, Litera-Túrában jelentek meg. Az elmúlt években a Petőfi Irodalmi Ügynökség díjazta kettő, pályázatra beadott novellámat. 2021-ben jelent meg a Hungarovox Kiadó gondozásában a Kinőtt ifjúkor című novelláskötetem, 2022-ben a Püskinél pedig a Magyar hadifogolysors Oroszországban - egy kántortanító naplója alapján. Év végén a Hungarovox Kiadónál megjelent a Letöltendő szabadságra ítélve című kötetem. Nős vagyok, két gyermekünk és három unokánk van. Nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádió 2022. évi születésnapi prózakötete, egyik novellámnak, a Lakótelepi Hófehérnek a címét viseli.