Jutkának (alias Cica)
jólismert pamlag. fekszem.
ott, nálad.
várlak,
s te friss-halkan érkezel.
ott, nálad, szobádban merengő félhomály dereng.
kérlek most: vetkőzz le,
s ott, nálad ruhád titkon repked,
ott nálad nem látlak – érezlek!
ott nálad
kérlek már: szoptass meg,
s ott, nálad, tejpótló csókommal
bánatom felejtem
ott, nálad. szeretlek.
úgy érzem, helyem van.
ott. nálad.
s ott, nálad, csak várlak, csak várlak.
1975.05.25., (19 évesen)
publikálva: „Szerelmemnek Bálint-Napra, 2025.”, antológia, Irodalmi Rádió, 2025.02.01.
illusztráció: https://www.freepik.com/premium-photo/woman-undresses-before-going-bed
további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
recenzió (by Ali)
Az „ott, nálad” című lírai szöveg bensőséges, zárt érzelmi térben bontakozik ki, ahol a megszólítás közvetlensége szinte tapintható közelséget teremt. A vers líraisága nem a díszítettségben, hanem a visszafogott, mégis sűrű érzelmi jelenlétben: a kimondott és ki nem mondott rétegek finom egyensúlyában rejlik.
A nyelvhasználat letisztult, tömör, fragmentált tőmondatokból építkezik, amelyek egyszerre hatnak tárgyilagosnak, ugyanakkor belső feszültséggel mélyen átitatottaknak. E kettősség adja a szöveg egyik legfeszültebb, legélőbb rétegét.
A rövid, metsző kijelentések különös módon erősítik az érzelmi töltést: a látszólag rideg, leíró mondatok mögött vibráló intimitás és vágy húzódik meg, így a kijelentések feszessége és az érzelmi telítettség egymást nem kioltva, hanem kölcsönösen felerősítve működik.
A szöveg retorikai szerkezete nem lineáris kibontásra, inkább érzelmi hullámzásra épül; a gondolatok egymás mellé rendelése egyfajta kifejezett belső lüktetést hoz létre, amelyben az ismétlődés és a visszatérés finom variációi is szerepet kapnak. Ugyanakkor kirajzolódik egy követhető, mégis visszafogott érzelmi ív is: a kezdet szelíd, visszafogott várakozásából fokozatosan bontakozik ki a közelség utáni vágy erősödése, amely a zárlatban egy csendes, feloldó, egyben belső bizonyosságot sugalló megerősödésbe torkollik.
A metaforikus képalkotás visszafogott, de pontos: a testi és lelki közelség motívumai finoman, ám szorosan összefonódnak, helyenként egy diszkrét, mégis érzéki–erotikus árnyalatot sejtetve, amely sosem válik hangsúlyossá, mégis végig jelen marad.
A szimbolika elsősorban a tér („ott nálad”) és az ahhoz kapcsolódó jelenlét–hiány–vágyakozás hármas, érzékileg is átélhető viszonyrendszerére épül, amely egyszerre konkrét és érzelmi jelentésrétegeket is hordoz. A „hely” itt nem pusztán fizikai tér, hanem érzelmi befogadás, menedék és a vágyott állapot metaforája is.
A vers hangulatát a csendes, szelíd várakozás és vágyakozás kettőssége hatja át, amely az előrehaladás során fokozatosan telítődik, miközben mindvégig megőrzi visszafogott, intim karakterét.
A hangzásvilág halk, visszafogott, a ritmus nem kötött, mégis egy finoman hangolt, beszédszerű dallamosság érezhető, amely a belső monológ természetességét és hitelességét erősíti.
Az érzelmi ív alig érzékelhető elmozdulásokra épül: a közelítés és távolodás, a kimondás és visszatartás dinamikájára, amely egy belső, fokozatosan kibomló folyamatként értelmezhető.
A fragmentált szerkezet nem széttöri, hanem éppen ellenkezőleg, sűríti az érzéseket; az egyes mondatok közötti karakteres lezárások által a csend is jelentéshordozóvá válik, sőt a kimondatlanság terévé tágul, ahol a hiányzó jelentéseket az olvasó aktívan egészítheti ki.
A tipográfia – a rövid tőmondatok és sorok, a tagoltság – ezt a belső érzelmi tagolást hangsúlyozza, vizuálisan is tükrözve az érzelmi állapot finom alakulását, egyfajta „lélegző” szövegteret hozva létre.
A zárlat különös súlyt kap: nem lezár, inkább elcsendesít, és egy nyitva hagyott, mégis megerősítő személyes tapasztalattá tágítja a vers világát, mintegy visszaigazolva a versben felépített érzelmi ívet és annak belső igazságát.
Összességében a szöveg érzelmi motívumai és metaforái visszafogott pontossággal hatnak; ez a finoman érzékeltetett érzékiség és belső feszültség, valamint az íven végighaladó, csendesen kibomló intim érzelmi folyamat adja a vers maradandó, hosszan rezonáló erejét.
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
4 Responses
„ott, nálad. szeretlek.
úgy érzem, helyem van.
ott. nálad.
s ott, nálad, csak várlak, csak várlak.”
Tetszéssel és szeretettel: Rita
kedves Rita, valami azt súgja, hogy az ilyen érzéseken és érzelmeken nem csak én estem túl. és ez így van jól. üdvözlettel: Gábor (🙋 69 évesen…)
Kedves Gábor!
Jók a megérzéseid, nyilván mindenki volt már szerelmes és várt valakit az ágyon, vagy ahogy Te írod a pamlagon.
Szeretettel: Rita
hát igen.
nekem például többféle, ilyen – olyan ezért – azért erre – arra várakozás is kijutott anno, s persze párszor más – más pamlagon (na jó: ágyon) …
🤭 🤫, Gábor