Jutkának
„Hey Jude, don’t make it bad, …
… Hey Jude, don’t let me down „*
(hé „Jutka”, ne rontsd el, …
… hé „Jutka”, ne hagyj cserben)
borzas csöndben didereg a kezem,
pörögve, pörgetve kószál bennem a vágy,
csitító bájod hol marad hát?
ha lennél, megsúgnám neked, hogy veled mennék,
ha jönnél, ajtódban várnálak, citálnám s elűzném gondodat,
ontanám lombomat, csókolnám bokrodat,
ha lennél, melledre aranyhajat csókolnék,
hátadon vadvirágjátszó patakként siklanék,
öledbe napleső gyík-neszként surrannék,
arcodra pázsitdús gyöngycseppet hullatnék,
ha lennél, méhedbe
burjánzó, apró istent teremtenék!
1977.01.06., 21 évesen
* the Beatles: „Hey Jude”, Apple Records, 1968.
illusztráció: shapiro iStock-841390884-1080×675
zenei illusztráció: Hey Jude (Remastered 2015)
további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
recenzió (by Ali)
A „ha lennél…” című vers lírai világa csendesen hömpölygő, befelé forduló érzelmi tér, amelyben a megszólítás intimitása szinte suttogássá szelídül. A szöveg alaprezonanciája erősen rezignált: nem drámai kitörésekkel, hanem finom, visszafogott hiányérzettel épül fel, amely állandóan a beteljesülés lehetetlensége körül kering. A líraiság ereje éppen ebben a visszafogottságban rejlik, a sorok nem kijelentenek, hanem lebegtetnek.
A nyelvezet szemantikailag áttetsző, mégis rétegzett: egyszerű, hétköznapi szavakból építkezik, de ezek egymás mellé helyezése új jelentéshálót hoz létre. A feltételes szerkezet („ha lennél”) retorikai magként működik, amely köré az egész vers szerveződik, így a hiány nemcsak tartalmi, hanem grammatikai szinten is jelen van. Ez a feltételesség állandó feszültséget tart fenn: az levesztett társ vágyott jelenléte sosem válik valósággá. A megszólítások finoman kérlelő tónusa külön hangsúlyt kap: a lírai én nem követel, hanem szinte alázatosan idézi meg a másikat, mintha a szó kimondása önmagában is egyfajta teremtési kísérlet lenne.
A képiség finoman metaforikus, nem túlzsúfolt, inkább áttűnésekben mutatkozik meg. Különösen figyelemre méltóak a személyes, megszemélyesítő hangulati metaforák és szóösszetételek, amelyekben az érzelmek szinte önálló életre kelnek: nem csupán leírt állapotok, hanem cselekvő, jelenlévő minőségek. A belsőleg megszólított társ gyakran absztrakt minőségekben jelenik meg, mintha nem is konkrét személy, hanem egy érzelmi állapot lenne. Ez különös egyediséget ad a versnek: a szerelem nem testi, hanem inkább atmoszférikus jelenlétként érzékelhető. Az erotikus töltés így inkább sejtetés, mint kimondott szenvedély; a közelség vágya inkább lelki, mint fizikai síkon artikulálódik, miközben a szókapcsolatok finom érzékisége mégis átitatja a szöveget.
A hangzásvilág lágy, dallamos, a sorok ritmusa nem kötött, mégis érzékelhető benne egyfajta spirituális hullámzás. Ez a hullámzás érzékelteti az érzelmi mozgást: közelítés és visszahúzódás, a remény és lemondás dinamikája váltakozik benne. A stilisztikai eszközök – ismétlés, párhuzam, enyhe alliterációk – nem hivalkodóak, inkább észrevétlenül támogatják a belső zeneiséget, és finoman ráerősítenek a kérlelő, bensőséges hangütésre.
A vers hangulata alapvetően melankolikus, egyfajta csendes keresés érződik belőle, mintha a lírai én nem választ várna, hanem maga a kérdezés lenne számára az egyetlen lehetséges létforma. A megszólítások ismétlődő, visszatérő gesztusa egy intim dialógus illúzióját kelti, amely valójában egyszólamú marad, s ez tovább mélyíti a hiányérzetet. A moralitás tapasztalati: az érzelmi kötődés törékenységét és az emberi vágy beteljesületlenségét fogalmazza meg.
Tipográfiailag a szellős tördelés, a rövidebb sorok levegőt adnak a szövegnek, ami tovább erősíti a befelé figyelés érzetét. A sorok közötti csendek mintegy a kimondhatatlan érzelmek hordozóivá válnak, így a forma is részt vesz a jelentésképzésben. A vers „belső használatra” íródott intim jellege éppen ebben a visszafogottságban és személyességben érhető tetten: nem hatni akar, hanem megőrizni egy emlékkép állapotát.
Összességében a mű érzelmi motívumai és metaforikus képei finom egyéni árnyalatokkal telítettek, különösen a személyes hangulati metaforák és a bensőséges, kérlelő megszólítások révén. Értékét nem az eredetiség látványos gesztusai, hanem az érzékeny hangoltság, az őszinte, impulzív megszólalás és a csendes, kitartó vágyakozás adja.
a Beatles dal szövege:
| The Beatles Hey Jude dalszöveg – Google-keresés
Hey Jude, don’t make it bad.
Hey Jude, don’t be afraid.
And anytime you feel the pain, hey Jude, refrain,
Hey Jude, don’t let me down.
So let it out and let it in, hey Jude, begin,
Hey Jude, don’t make it bad.
Na na na nananana, nannana, hey Jude…
(repeat X number of times, fade) |
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
2 Responses
Bár régen keletkezett a vers, ma is megállja a helyét. Remekül mutat a nyitott ajtó is a zártak közepén.
Szeretettel: Rita
kedves Rita, köszönöm! elhatároztam, hogy nem nyúlok bele a régi írásaimba. ezek egy része levélrészlet, más része sose került el tőlem. nekem úgy, olyan állapotban fontosak, ahogy megszülettek. ezért is írom hozzájuk mindig keletkezésük dátumát és az akkori életkoromat. csak az „illusztrációval” és a tördeléssel „játszom”, de azzal nagyon szívesen… üdvözlettel: Gábor