Jutkának
Hey Jude, don’t make it bad, …
… Hey Jude, don’t let me down *
(hé „Jutka”, ne rontsd el, …
… hé „Jutka”, ne hagyj cserben)
borzas csöndben didereg a kezem,
pörögve, pörgetve kószál bennem a vágy,
csitító bájod hol marad hát?
ha lennél, megsúgnám neked, hogy veled mennék,
ha jönnél, ajtódban várnálak, citálnám s elűzném gondodat,
ontanám lombomat, csókolnám bokrodat,
ha lennél, melledre aranyhajat csókolnék,
hátadon vadvirágjátszó patakként siklanék,
öledbe napleső gyík-neszként surrannék,
arcodra pázsitdús gyöngycseppet hullatnék,
ha lennél, méhedbe
burjánzó, apró istent teremtenék!
1977.01.06., 21 évesen
* the Beatles: „Hey Jude”, Apple Records, 1968.
illusztráció: shapiro iStock-841390884-1080×675
zenei illusztráció: Hey Jude (Remastered 2015)
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
2 Responses
Bár régen keletkezett a vers, ma is megállja a helyét. Remekül mutat a nyitott ajtó is a zártak közepén.
Szeretettel: Rita
kedves Rita, köszönöm! elhatároztam, hogy nem nyúlok bele a régi írásaimba. ezek egy része levélrészlet, más része sose került el tőlem. nekem úgy, olyan állapotban fontosak, ahogy megszülettek. ezért is írom hozzájuk mindig keletkezésük dátumát és az akkori életkoromat. csak az „illusztrációval” és a tördeléssel „játszom”, de azzal nagyon szívesen… üdvözlettel: Gábor