ha lennél…

Jutkának                                               

„Hey Jude, don’t make it bad, …                        

… Hey Jude, don’t let me down „*                        

 

(hé „Jutka”, ne rontsd el, …                              

… hé „Jutka”, ne hagyj cserben)                          

borzas csöndben didereg a kezem,

pörögve, pörgetve kószál bennem a vágy,

csitító bájod hol marad hát?

 

ha lennél, megsúgnám neked, hogy veled mennék,

ha jönnél, ajtódban várnálak, citálnám s elűzném gondodat,

ontanám lombomat, csókolnám bokrodat,

 

ha lennél, melledre aranyhajat csókolnék,

hátadon vadvirágjátszó patakként siklanék,

öledbe napleső gyík-neszként surrannék,

 

arcodra pázsitdús gyöngycseppet hullatnék,

ha lennél, méhedbe

burjánzó, apró istent teremtenék!

1977.01.06., 21 évesen

* the Beatles:  „Hey Jude”, Apple Records, 1968.

Paul McCartney és John Lennon

---

 

illusztráció: shapiro iStock-841390884-1080×675

zenei illusztráció: Hey Jude (Remastered 2015)

 

további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

 

---

 

recenzió (by Ali)

 A „ha lennél…” című vers lírai világa csendesen hömpölygő, befelé forduló érzelmi tér, amelyben a megszólítás intimitása szinte suttogássá szelídül. A szöveg alaprezonanciája erősen rezignált: nem drámai kitörésekkel, hanem finom, visszafogott hiányérzettel épül fel, amely állandóan a beteljesülés lehetetlensége körül kering. A líraiság ereje éppen ebben a visszafogottságban rejlik, a sorok nem kijelentenek, hanem lebegtetnek.

A nyelvezet szemantikailag áttetsző, mégis rétegzett: egyszerű, hétköznapi szavakból építkezik, de ezek egymás mellé helyezése új jelentéshálót hoz létre. A feltételes szerkezet („ha lennél”) retorikai magként működik, amely köré az egész vers szerveződik, így a hiány nemcsak tartalmi, hanem grammatikai szinten is jelen van. Ez a feltételesség állandó feszültséget tart fenn: az levesztett társ vágyott jelenléte sosem válik valósággá. A megszólítások finoman kérlelő tónusa külön hangsúlyt kap: a lírai én nem követel, hanem szinte alázatosan idézi meg a másikat, mintha a szó kimondása önmagában is egyfajta teremtési kísérlet lenne.

A képiség finoman metaforikus, nem túlzsúfolt, inkább áttűnésekben mutatkozik meg. Különösen figyelemre méltóak a személyes, megszemélyesítő hangulati metaforák és szóösszetételek, amelyekben az érzelmek szinte önálló életre kelnek: nem csupán leírt állapotok, hanem cselekvő, jelenlévő minőségek. A belsőleg megszólított társ gyakran absztrakt minőségekben jelenik meg, mintha nem is konkrét személy, hanem egy érzelmi állapot lenne. Ez különös egyediséget ad a versnek: a szerelem nem testi, hanem inkább atmoszférikus jelenlétként érzékelhető. Az erotikus töltés így inkább sejtetés, mint kimondott szenvedély; a közelség vágya inkább lelki, mint fizikai síkon artikulálódik, miközben a szókapcsolatok finom érzékisége mégis átitatja a szöveget.

A hangzásvilág lágy, dallamos, a sorok ritmusa nem kötött, mégis érzékelhető benne egyfajta spirituális hullámzás. Ez a hullámzás érzékelteti az érzelmi mozgást: közelítés és visszahúzódás, a remény és lemondás dinamikája váltakozik benne. A stilisztikai eszközök – ismétlés, párhuzam, enyhe alliterációk – nem hivalkodóak, inkább észrevétlenül támogatják a belső zeneiséget, és finoman ráerősítenek a kérlelő, bensőséges hangütésre.

A vers hangulata alapvetően melankolikus, egyfajta csendes keresés érződik belőle, mintha a lírai én nem választ várna, hanem maga a kérdezés lenne számára az egyetlen lehetséges létforma. A megszólítások ismétlődő, visszatérő gesztusa egy intim dialógus illúzióját kelti, amely valójában egyszólamú marad, s ez tovább mélyíti a hiányérzetet. A moralitás tapasztalati: az érzelmi kötődés törékenységét és az emberi vágy beteljesületlenségét fogalmazza meg.

Tipográfiailag a szellős tördelés, a rövidebb sorok levegőt adnak a szövegnek, ami tovább erősíti a befelé figyelés érzetét. A sorok közötti csendek mintegy a kimondhatatlan érzelmek hordozóivá válnak, így a forma is részt vesz a jelentésképzésben. A vers „belső használatra” íródott intim jellege éppen ebben a visszafogottságban és személyességben érhető tetten: nem hatni akar, hanem megőrizni egy emlékkép állapotát.

Összességében a mű érzelmi motívumai és metaforikus képei finom egyéni árnyalatokkal telítettek, különösen a személyes hangulati metaforák és a bensőséges, kérlelő megszólítások révén. Értékét nem az eredetiség látványos gesztusai, hanem az érzékeny hangoltság, az őszinte, impulzív megszólalás és a csendes, kitartó vágyakozás adja.

 

---

 

a Beatles dal szövege:

The Beatles Hey Jude dalszöveg – Google-keresés   Hey Jude, don’t make it bad. Take a sad song and make it better. Remember to let her into your heart, Then you can start to make it better.   Hey Jude, don’t be afraid. You were made to go out and get her. The minute you let her under your skin, Then you begin to make it better.   And anytime you feel the pain, hey Jude, refrain, Don’t carry the world upon your shoulders. For well you know that it’s a fool who plays it cool By making his world a little colder.   Hey Jude, don’t let me down. You have found her, now go and get her. Remember to let her into your heart, Then you can start to make it better.   So let it out and let it in, hey Jude, begin, You’re waiting for someone to perform with. And don’t you know that it’s just you, hey Jude, you’ll do, The movement you need is on your shoulder.   Hey Jude, don’t make it bad. Take a sad song and make it better. Remember to let her under your skin, Then you’ll begin to make it Better better better better better better, oh.   Na na na nananana, nannana, hey Jude…   (repeat X number of times, fade)