Új Mackó történetek három felvonásban

Közeledik Malacka szülinapja

– Ó, te kis butus! – mondta Füles, a pocakos csacsi a tányértalpú mackónak.
Hát nem szóltál Malackának, hogy vigye innen a mézét? Már egy hete vár rá!
– Szóltam, szóltam, de tudod, hogy milyen feledékeny. Egyébként háttal nem kezdünk mondatot! – jegyezte meg Tányértalp.
– Nem is háttal kezdtem. Pontosan szemben álltam veled, mind a négy lábammal.
Igaz, a fejem kicsit lelógattam, dehát tudod, milyen szomorú vagyok.
– Tehát – kérdezte a medvebocs – itthon leszel, ha ma eljön Malacka a mézért?
– Gondolom, – gondolta Füles és egy kicsit elgondolkodott ezen. Majd megszólalt:
Figyelj csak, te csacsi, öreg medvém! Nem lehet, hogy Malacka a tíz kismalacának viszi a mézet?
– Ugyan már, Füles! Miért vinné nekik?
– Mert ekkora csuporral egyedül úgysem tud megbirkózni! Különben is! Malacka eszik mézet?
– Nem tudom! – jelezte a kismackó. De az biztos, hogy születésnapja van!
– És ez tényleg biztos? – kérdezte Füles aggódva.
– Biztos, mert pontosan mához két éve láttam, ahogy túrta a faleveleket.
Hidd el, amikor túrt, akkor már élt!
– Te Tányértalp! Én tényleg azt hiszem, hogy a tíz kismalacnak ajándékozza az ünnepekre.
– Lehet, lehet. Tudod, hogy Malacka jószívű. És mégiscsak egy családban él a kicsikkel.
– Akkor most mi legyen? – tépelődött csacsi, közben búsan lógatta nagy fejét és megnyúlt füleit vizsgálgatta. Lehet, hogy délután elsétálok a Tigrishez. Én is szeretnék olyan csíkokat a bőrömre, mint amilyen neki van! – tette hozzá kicsit vidámabban.
– Értem! – mondta Tányértalp és a csacsi edényei közül kiválasztott egy mézzel teli csuprot. Még tavaly ajándékozta oda Füles szülinapjára. Csacsi megragasztotta vele a repedt széket, a konyhaasztalt, az ablakkeretet. A többit visszaajándékozta Tányértalpnak.
– Kiteszem ezt a mézesbödönt az ajtód elé, hogy megtalálja Malacka, amikor jön! – dörmögte a kismackó.
– Az jó lesz! – mondta Füles és ismét elgondolkodott ezen, majd folytatta:
Tányértalp, én most elindulok a Tigrishez csíkokért! Ha ez a Malacka jön a mézért, akkor mondd meg neki, hogy boldog születésnapot kívánok!
Ezzel Füles lassan tovább ballagott. Tányértalpú pedig a bejárat fölötti nagy fára mászott fel, hogy onnan vigyázzon a csupor fííííínom mézre.
Addig-addig vigyázott, amíg elaludt.
Mindenesetre a méz ezt nem látta, de aranylóan kuporgott edényében és tovább várakozott bödön-börtönében a bejárati ajtó előtt.

Csacsi csíkok és Malacka szülinapi bulija

Leszállt az est és hűvös szellőt hozott. A Hold felgurult az égre. Fénye végigsimított a Nagyrét kis kuckóin, óriási fáin. Ezüstös árnyékába takarózott Tányértalp és álmában Malackára várakozott. Amíg várakozott, a méz az ajtóból kigördült és újra a nagy fatörzs mellé bújva kuporodott a csuporban. Talicska nyikorgásra ébredt. Óvatosan kipillantott bödönéből. Malacka érkezett. Egészen a házig merészkedett. Lábujjhegyre emelkedett és a fához lopakodott, majd a csuprot megragadva beemelte a taligába.
-Nyikk-nyakk, nyikk-nyakk! – nyekeregte a talicska.
-Ne már, ne már, halkan, te betyár! – suttogta Malacka a talicskának és áttolta ajándékát a Nagyrét túlsó felére, a Röfi utca kettőbe. Imbolygott a taliga, billegett a méz és kicsordult a bödön peremére. Meglátta ezt egy kismalac és sivítva hívta a többieket..
-Éhesek vagyunk, enni akarunk! – visítozták az összesereglő röfibabák.
-Várjatok még egy kicsit! Befutok az erdőbe és hozok egy vödör makkot. – mondta Malacka.
-Halihó ifjúság! Virslit szedtem egy párat és virágot két szálat! – kiabálta lelkesen a csíkos Tigris, aki hirtelen betoppant malacékhoz.
-Ezt kinek hoztad? – érdeklődött a visszaérkező Malacka egy vödör makkal a kezében.
-Neked hoztam, neked vettem. Születésnapodra szedtem. – énekelte Tigris vidáman és átadta az ajándékait.
-De szépek! Főleg a virsli!!! – köszönte meg Malacka.
-Add nekünk a makkot! – röfögték a kicsik, majd felragadták az ott kuporgó vödröt, és belsejében a kicsurrant mézzel összegyúrva pillanatok alatt makktortát alkottak az ünnepelt tiszteletére. Ami feleslegben kinn maradt, azt a röfibabák körbeállták, elkapkodták, még a köszöntő előtt.
-Aztán szépen egyetek, ne disznólkodjatok! – szólt rájuk Malacka.
-Boldog szülinapot! – kiabálták kórusban a kismalacok és ők is leültek a talicska mellé egy kicsit várakozni.
Megzörrent a bokor, kibújt belőle a Nyúl.
-Siettem, hát itt vagyok, répát hoztam, jó nagyot! – mondta örvendezve.
-Mennyi ajándék! – csodálkozott Malacka. Ezt mind én kapom? Akkor most ünnepeljünk engem! – javasolta boldog arccal.
-Hu-hú, hu-hú, de jó ötlet! – süvítette a bölcs Bagoly és pont a talicska feletti ágra szállt.
-Egeret hoztam, szépet. Edd meg az egészet! – huhogta, és odatolta ajándékát Malackának. Az ünnepelt meglepődött. A szürke egérke nyakában apró masnipóráz díszelgett. A kis négylábú nagyon megijedt! Félelmében reszketett.
-Igazán kedves vagy Bagoly! – szólt Malacka és az egérkét a taliga nyeléhez kötötte. Ugye, nem kell rá szájkosár? Hallom, hogy vacog a foga szegénynek!
– Várjatok még, én vagyok! – kiabálta egy hang. A magas fűszálak közül először megjelent két vágtató fül, majd alatta egy fej, végül egy egész Füles bontakozott ki a rét növényzetéből.
-Jaj, de jó, hogy ideértem! Eltévedtem kint a réten. Boldog születésnapot, Malacka! Itt van már mindenki? – kérdezte épp jókor, mert a közeli bokorból egy nagy csokor ropogós levelet lobogtató, ugráló barátja pattant elő!
Kanga és az elmaradhatatlan Zsebibaba!
-Együtt van a csapat? – érdeklődött Kanga és a friss leveleket átnyújtotta Malackának. Zsebibaba kinyúlt az erszény mélyéről és egy szép, zöld rüggyel kedveskedett, amikor szuszogás, dörmögés hallatszott.
-Hát megvártatok? Siettem, itt vagyok! Köszöntőt is mondhatok? – kérdezte a tányértalpú medvebocs.
-Persze, persze, csak siess vele! Olvad a makktorta teteje! – huhogta Bagoly.
-Akkor mondom, jó? – mondta a kismackó.
„Malacka, most köszöntünk, ugye érzed? Ajándékod szép, kerek, hát nézzed!
Ha mégis mind megeszed, ragacsos lesz a kezed. Tudod, én nem vagyok falánk, de a tortád megkóstolnánk! Kívánok neked szépet, jót: Boldog szülinapóóóóót!!!

-Nagyon szép vers volt, köszönöm nektek! – mondta meghatottan Malacka és tányérokat varázsolt elő mindenkinek. -Lehet, hogy van rajta némi kukorica, vagy kenyérmaradék, azzal ne is törődjetek! – tette hozzá. Így jobb az íze!
A barátok körbeülték a talicskát és a tortát mind megették. Sokat beszélgettek, sokat nevettek, míg végül elnehezedtek. Csacsi például ott helyben elaludt. Ekkor Tigris hipp-hopp elszaladt és egy bödön csíkos festékkel tért vissza.
-Kenjük le Fülest! Már régóta csíkos szeretne lenni! – mondta és a csapat pillanatok alatt Tigris-színre mázolta a csacsit. Egy csík, egy szünet! Remekmű lett!
Füles felébredt! Nem hitt a szemének!
-Csíkos lettem, csíkos lettem, kiabálta hangosan és körbenyargalta a rét minden virágát örömében. Úgy ordibált, hogy az égbolt beborult. Viharfelhő kerekedett!
-Siessünk, fussunk haza eső előtt! – javasolta Kanga. Zsebre vágta Zsebibabát és hatalmas ugrásokkal eltűnt a fák között. A többiek gyorsan követték. Utoljára a boldog Füles vágtatott haza.
Az ünnepelt Malacka maradt csak a családi fészekben. Jóllakottan ment a talicskához és megszólította a rettegő egeret: – Ne ijedj meg, nem eszlek meg, Kisegér! Esőben minden egér hazatér! – tette hozzá bölcsen és elengedte a kis négylábút. Egérke boldogan hazarohant, kivette a hűtőjéből az összes sajtot. Felragadott egy lámpaernyőt és alábújva az ömlő esőben visszaszaladt a röfi utca kettőbe. A sajtokat a talicskába tette hálából.
Azt mondta halkan magában:
-Majd, ha felébredsz, remélem örülsz az én ajándékomnak is, kedves, szülinapos Malacka!

Amikor a barátok elmennek a tóra

-Füles, én nem tudok levelet írni! – sóhajtott Tányértalp, a kismackó. Főleg nem kilencet!
-Miért írnál ennyi levelet? – kérdezte Füles.
-Hát a barátoknak! Szép idő van, kitaláltam, hogy menjünk le a tóra fürdeni.
-Ez igazán kedves tőled Tányértalp, de magadnak ne írjál, mert te úgyis tudod, hogy jössz!
-Tényleg! – mondta a medvebocs. Szólok Bagolynak, hogy legyen ő a hírvivő. Hívjon mindenkit ma délután négyre a rétre. Ekkor Tányértalp egyet toppantott, kettőt brummogott és a Bagoly megjelent.
-Hát ezt hogyan csináltad? – kérdezte Füles.
Ugyan már, ne légy csacsi! – mondta neki a kis medvebocs. Hát toppantottam, brummogtam és láttad?
-Hoztam borítékot! – szólt közbe Bagoly. Ráírtam mindegyikre, hogy te vagy a feladó.
Tányértalpú kismackó.
-Jaj, de jó, köszönöm! – ujjongott a medvebocs és hangosan felolvasta, amit Bagoly írt a borítékra: „Gal-lér-nya-kú Kis-tacs-kó”
-Miket rajzoltál ide te baglyok bölcse? Ez neked Tányértalpú kismackó? Hallgasd meg, hogy én mit írtam!:
„Én a kismackó vagyok. Minden nap csak nyaralok! Baglyot küldtem el neked, hogy kapjál üzenetet. Gyere ki a rétre! Ott várunk ma négyre! Ja, olvasd csak tovább! Hozzál fürdőruhát!”

Érted végre? Füles bólintott, Bagoly elszelelt a levelekkel, Kanga megjött Zsebivel.
-Mindenki jól van? A Tigris hogy van? – aggódott egy kicsit Kanga és erszényéből elővette Zsebibabát. Képzeljétek! – mondta nevetve. Majdnem Zsebivel fizettem a közértben. Nyúlok az erszényembe, hát nem őt fogtam meg először? A pénztárcámat meg otthon hagytam.
-Induljunk, szaladjunk! – vágott közbe Füles izgatottan és vágtatni kezdett. Kanga felmarkolta Zsebibabát és a csacsi után ugrándozott.
-Várjatok, várjatok! Van méz nálatok? – kiabálta Tányértalp és közben hátizsákjából előhalászott egy kis csuprot. Aggódva belenézett, majd elégedett mosollyal megnyalta a szája szélét. Nehogy éhen maradjak, inkább hozok magamnak! – gondolta magában és felnyalábolt még egy csuporral, majd tényleg elindult a rét felé. Már ott volt Füles, Kanga a Zsebivel, a Bagoly és a Nyuszi, aki gyorsan megevett három répát csak azért, nehogy egy gonosz tolvaj elvigye előle. Azután szép sorban egjöttek a többiek is mind.
-Tigris! – kiabálta Malacka. Mi az a pöttyös rajtad?
-Hát az úszógatyám. – mondta a Tigris. Ha csíkos volna, még azt hinnétek, hogy meztelen vagyok!
-Ez igaz lehet. – mondogatta halkan Füles, miközben leértek a tópartra és befutottak a napsütötte vízbe. A kismackó még kint maradt.
-Csak megkóstolom ezt a mézet a barna csuporból is! – mondta elgondolkodva. Nem tudom eldönteni, melyik az egészségesebb. Ez, vagy a sárga bödönben lévő. – tette hozzá.
-És hallom, – szólt Malackához, hogy legutóbb még kaptál egy nagy marék sajtot az Egérkétől. Mi van vele? Küldtem neki levelet. Valahol már itt lehet?
Körbenéztek mind a ketten és meglátták Egérkét, ahogy sajtszínű, lukacsos fürdőruhában a tó peremén futkározik.
-Rátok várok! – kiáltotta és rettegve nézett körül, hogy vajon arra jár-e a macska, majd közelebb húzódott Malackához és a kismackóhoz.
-Inkább bejövök veletek! – cincogta és így is tett.
Amikor a barátok már tíz perce lubickoltak, Füles színe lassan megváltozott. A víz lemosta róla Tigris csíkos festékét és előbújt régi szürke színe. Füles teljesen elkeseredett.
-Kiááá! Kiááá! Kiááázott a bőröm! – bőgte szomorúan.
Egérke vigasztalta. – Ne aggódj, én is szürke vagyok, és úszni is alig tudok!
A barátok mind kijöttek a partra és a szomorú csacsinak kedveskedtek.
-Egyél mézet! – javasolta Tányértalp. Ez szép sárga. – mondta és a csuprot Füles elé tolta. A csacsi belenézett és a tükröződő mézben meglátta, milyen szép sárga a feje.
-Az arcom csíkos maradt! – kiabálta vidáman. Csíkos vagyok, mint a Tigris! Ujjongott, mert elfelejtette, hogy a feje mögött is ő van és ott pedig már nincsenek csíkjai.
-De szép a fejed! – dicsérték gyorsan Malackáék.
-És milyen szép a füled! – tette hozzá Kanga és Zsebibaba.
Ekkor a Nyuszi szólt Tigrisnek, a Tigris a Bagolynak, ha már nem fürdik tovább, szálljon vissza és hozzon egy vödör csíkos festéket, meg egy ecsetet, de gyorsan.
Bagoly röppent és perc sem telt bele, megjelent a vödör festékkel.
-Ecset az nem volt! – mondta halkan, lihegve.
-Füles! Feküdj le a fűbe, hogy süssön rád a nap! Addig megmaszírozlak. – jelezte egérke a csacsinak, aki szófogadóan elnyúlt a pázsiton. A Kisegér beleugrott a festékbe és végigszaladt Füles hátán. Újra ugrott, újra szaladt. Egész’ gyorsan haladt. A barátok összenéztek.
-Egérke lett az ecset? – kérdezte Zsebibaba.
És a Kisegér nagy dolgot művelt. Talpaival égigkente a csacsi hátát, megcsíkozta a lábát és végül fáradtan leült a fűbe.
-Ez szép dolog volt Egérke! – mondta neki kismackó és megkínálta egy kis mézzel.
A Tigris egészen elérzékenyült, hogy milyen kedves ez a Kisegér.
Lassan hűlt a levegő és a barátok összecsomagoltak. Átkarolták, közrefogták a hős egérkét és együtt mentek haza vacsorázni. Csacsi boldogan bólogatott és örömében körbefutotta a rétet.

Álmodjatok ti is szépet!

Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole