Varázslatos tél

Varázslatos tél

 

Dermesztő és hideg szél süvít most a vidéken,

hangja vígan fütyül a fák közötti  kis téren.

 

Kerekded hófelhők gyülekeznek a holdfényben,

hópihék sorakoznak csatába a zord télben.

 

A  vidám kavarodás erőpróba az égen,

hópelyhek  birkóznak  falevelekkel a réten.

 

Pirkadat vet véget a játékos viadalnak,

napfényt ajándékoz egy baráti diadalnak.

 

Zúzmarás fákon fényesen csillog a fehér hó,

fagyos világot melenget a selymes takaró.

 

Napsugarak pörögnek a varázslatos tájon,

pulzáló táncuk csodálatos sok színes ágon.

 

Jégcsapokkal tükröznek e színpompás világon,

mennyeknek égi játéka csillan sok kis házon.

 

A mezőkre lehulló szikrázó égi lepel,

viháncoló kis magoncokat gondosan nevel.

 

Mindent betakar a télnek bársonyos kabátja.

senki sem fázik, mert ő mindenki hű barátja.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Önmagamtól messze

  Ne keress ott, ahol már nem vagyok. A tegnapok mögött, hol még egymásnak adtuk a holnapot.   Nem találsz mást, csak a székre dobott

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A szabadság törvénye

Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Ismeretlen nyomokon

A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Az erdő szeme

Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Az emlékezet madara

Magasan köröz a róna felett, ahol már elnémul a táj. Szárnyán évszázadok pora, szemében térkép eme fertály. Látta, mikor a folyók mentén tüzek gyúltak az

Teljes bejegyzés »