drága Zsanett,
volt egy kávé,
s lett egy szonett…
2025.01.23., 69 évesen
illusztráció: Irodalmi Rádió | Szonett pályázat az Irodalmi Rádióban ✍ (invertálással és szépia transzformálással)
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...


6 Responses
Elképesztő, hogy miket tudsz „invertálással és szépia transzformálással”. Ez nekem kínai, ahogy mondani szokás, viszont a vers frappáns.
Szeretettel: Rita
kedves Rita, hát, nekem is kínai. van a gépemen egy képszerkesztő alkalmazás, amivel nagyon sokféle bűvölést lehet végezni képeken. az invertálás tulajdonképpen egy „átfordítás”, a színeket az ellenkező (komplementer) színre cseréli, pl. fehérről feketére, vagy feketéről fehérre. a „szépia” pedig egy egyfajta „régiesítés”, antikolás a fotókon, általában foltosítás – kicsit bebarnítás. mindamellett örülök, hogy tetszett a rövidke írás maga is… üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor, itt járok nálad…ideértem…Rita olykor beelőz, s a számból veszi ki a szavakat, én sem tudok erre mást írni, mint, hogy ez a 3 sor, frappáns…igazán frappáns…🙂.
Egy ízben én is próbálkoztam a szonettel…írótáborban kaptuk feladatul…(igen, eleve hülyeség ihlet nélkül leírni bármit, bár, az is lehet, hogy nem, mert később még születhet belőle valami jó, erre is van példa), de elfogadtuk a tábori szabályokat, hogy „megrendelésre” írjunk ezt – azt, amit megadtak…
hát, a szonettnek ugye, meg vannak a maga kötött szabályai, bizony, belekóstolván nem is olyan könnyű műfaj…
De neked mégis sikerült írni egy szonettet – pedig be sem tartottad a szabályait…😄!
Üdv : Erzsébet.
„itt járok nálad…” – örülök neki!
aki rátalál a kulcsra, bármikor benézhet, s kedvére válogathat, szabad a vásár…
ehhez az íráshoz kiegészítésül annyit, hogy annó akkor éppen volt egy tematikus antológia-pályázat szonett témakörben, amin nem gondoltam részt venni: suszter lógjon a saját kapta-fáján. szabadverselést szonettben nem könnyű előadni (de lám, nekem mégis sikerült!)
🙋
Elnézésed kérem, az lemaradt, hogy a kép is tetszik !🙂
hát igen. nekem is tetszik…