Távoli, közeli vadon

Távoli, közeli vadon

A messzeségben valahol,

a sötétben sír egy gyerek.

Féltében azt hiszi, meglakol,

bűnért mit el sem követett.

A város zaja távoli,

nem hallatszik el ide.

Időnként halkan, panaszkodik

egy nő az idegeire.

Egyébként csend, csak szél kutat.

Felhők takarják a Holdat,

s bokrok közt egy kóbor kutya

élelem után szagolgat.

Később zene kél a sötétben.

Nagy hangfalak beleremegnek,

lakoma készül a mesében,

s elvész a hangja a gyereknek.

Fáradt vándor sem megy tovább már.

Odabent étel ital várja.

A gyermek is enni kapott tán,

vagy belealudt a sírásba.

Városban a lámpák kigyúlnak.

Egy lány veszti a szüzességét,

s mind kik egy hazát elárultak,

ordítva ünneplik annak végét.

Nagy zenebona csak zajkeltés,

ha elvész közben az emberség.

Hiába van a nagy ünneplés,

nem egyéb az csak üvegcsengés.

Aztán eljön a hajnal, felhővel, esővel,

ahogy illik ma, hideg- betegen.

S az éj, kutyával, gyerekkel, eltűnőben

int mindenkit, hogy most már rend legyen!

Nagyvárad,

2024. szeptember 16.

Ezt a verset eredetileg fülszövegnek szántam a NAGYTAKARÍTÁS című történetemhez, de aztán ki tudja, mi okból, másképp döntöttem. Ezért került ide, önálló versnek.

T. Igor Csaba
Author: T. Igor Csaba

1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mindennapi nyelvtanunk

Katolikus papként időnként meg kell hallgatnunk testvéreink különös történeteit. Egy kora nyári estén magam is nehéz helyzetbe kerültem, amikor a megszokott, csendes, szinte eseménytelen hétköznapi

Teljes bejegyzés »

A kidobott fenyő

A kidobott fenyő   Kint az utcán a hidegben, Kisfenyő áll dermedten. Kuka mellé száműzték őt, A csodálatos ezüstfenyőt. Karácsonykor is szép lehetett, Viselt magán

Teljes bejegyzés »

Ünnepi szárnyalás

  Volt egyszer egy hófehér galamb, aki minden esztendőben, karácsony közeledtével különös útra indult. Nem keresett magának új fészket, sem eleséget, hiszen ilyenkor valami sokkal

Teljes bejegyzés »

Aranyba fordult

Fák ágán zöld levelek színüknek halkan búcsút intenek.   Aranykorba lép a lomb zörögve zenél az őszi domb.   A ropogó szőnyeg kész fészket épít

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Csapó!

                                                 

Teljes bejegyzés »