Még mindig rólad álmodom
Nagyon mélyen alszom…
Álmaim hozzád varázsolnak…
Itt vagyunk a tengerparton,
A lemenő nap sugarai aranysárgán
ragyognak virágkoszorúval
díszített hosszú szőke hajadon.
Hosszú volt az út, elfáradtál.
Álomba merültél, én féltőn
Őrzöm szép álmodat.
A virágokat magam szedtem,
Hogy koszorúval ékesítselek.
Karjaimba zárlak, és csodállak,
Szerelmesen gyönyörködöm benned
Ajkam selymes bőrödhöz érintem
Bőröd érintése, mint a lángoló tűz
Megéget, szétperzseli az ajkam
Óvatosan haladok, egyre lejjebb
Vigyázva, hogy fel ne ébresszelek…
Megcsókolom lehunyt szemedet.
Szemhéjad puha selymessége
Finoman csiklandozza az ajkam.
Az arcodhoz érintem simogatóan
az arcom, a vágyak össze-vissza
futkároznak a testemen át,
a bőröm alá is bekúsznak.
Szemem sarkából, lopva figyellek
Várom, -hátha felébredsz…
Már szép szádat csókolnám éppen,
Majd hirtelen széthull az álmom…
Két karom a párnát szorongatja
Ölelni vágyó tested helyett.
Így ér véget a gyönyörű álom.
F.V.
2025.02.03
Author: Fekete Virág
Jakkel Sándorné, Fekete Virág vagyok. Miskolcon születtem 1956. 05. 03-án. Születésem óta itt élek. Szeretem ezt a várost. "Nevét is virágát is tudom." Először is szeretnék köszönetet mondani a lehetőségért, hogy az alkotóközösség tagja lehetek. Szívből örülök, mert az első irodalmi sikeremet is az Irodalmi Rádiónak köszönhetem. Mióta megtanultam olvasni és írni azóta ez a kedvenc hobbim. Mindig óriási vágyat éreztem magamban az írás iránt, ezért a 2000-es évek elején részt vettem egy újságíró és írói tanfolyamon is, hogy az írás rejtelmeit jobban elsajátítsam. Az írói alkotásaim valahogy mégsem sikerültek, a kukában végezte mind. Mostanában viszont megérintett egy történet, aminek hatására ismét írni kezdtem. Novellát is küldtem pályázati felhívásra. Jelenleg is dolgozom egy könyvemen. Úgy gondolom soha nem késő elkezdeni azzal foglalkozni, ami ennyire közel áll az ember szívéhez. Nekem az írás a szenvedélyem.