Tekintetedbe merülök,
mint tikkadt vándor tó vizébe,
a liget padján veled ülök,
testem rásimul a tiédre.
Napnyugta ölel magába
minket, mint boldog ballada,
s szíved minden dobbanása
egy-egy felvonás dallama.
Hol tűz vagy, heves perzselő…
Hol nyugodt víz, kedves tenger.
Játékos szél… S föld: nyers erő –
így játszol az elemekkel.
Lecsendesítetted lelkem
vad, háborgó villámait,
harmóniába rendezted
életem kusza szálait.
Sorsodba szőtted sorsomat:
a lényed adtad át nekem,
egy szó vagyunk, egy gondolat…
kezedre fonom rá kezem.
Mindenségem vagy örökké:
Alfa, és az Omega vagy,
múltam kulcsa, s a jövőmé,
végtelenség vagy egymagad.
S ahogy az évek telnek el,
a tekintetedbe merülök…
Ülünk a padon, s lélegzetem
egy Veled, kihez szent eskü köt.
Author: Nagy-Hernádi Janka
Már gyerekként is különböző történeteket vetettem papírra minden szabad percemben... amíg írni nem tudtam, hát lerajzoltam őket. Ez a két szenvedélyem az évek során egyre erősödött: ha írok valamit, illusztrálom is, ha pedig rajzolok, ahhoz előbb-utóbb születik egy történet. Elsősorban meséket, gyermekverseket írok, melyek létrejöttéhez korábban szeretett óvodai csoportom, jelenleg pedig a kicsi lányom ad kimeríthetetlen ihletforrást. Instagram oldalam, ahol inkább illusztrációim, rajzaim vannak fenn: https://www.instagram.com/hirfaeldraws
