Ahogy sötét palástja rámterül,
Puhán, miképp a kósza sejtelem,
Elandalít, simítja lelkemet –
Ma nyughatatlan énje már elül.
Mily édes hangja zeng imát belül!
Az Éjkisasszony útját meglelem:
Lehelletem lelassul, s engedem,
Amint az elme így alámerül.
A végtelenbe lágyan átvezet,
Hidat ver, két világ közt illanó…
A bódulatnak így ad várt helyet.
Melódiája éjbe visszhangzó,
Szememre csókot adva rám nevet,
S repít tovább e lenge pillangó.
Author: Nagy-Hernádi Janka
Már gyerekként is különböző történeteket vetettem papírra minden szabad percemben... amíg írni nem tudtam, hát lerajzoltam őket. Ez a két szenvedélyem az évek során egyre erősödött: ha írok valamit, illusztrálom is, ha pedig rajzolok, ahhoz előbb-utóbb születik egy történet. Elsősorban meséket, gyermekverseket írok, melyek létrejöttéhez korábban szeretett óvodai csoportom, jelenleg pedig a kicsi lányom ad kimeríthetetlen ihletforrást. Instagram oldalam, ahol inkább illusztrációim, rajzaim vannak fenn: https://www.instagram.com/hirfaeldraws
