Róka koma táncra perdül,
bárány majdnem beleszédül,
úgy ropja és úgy forgatja,
össze ne törjön a csontja.
Repkedne darázs és lepke,
mindüknek vidám a kedve.
Táncot jár hóddal a holló,
nem lesz ő soh’se utolsó.
Nyuszika keresi rókát,
fülébe dúdol egy nótát.
Zöldül a fű már a réten,
ropjuk a táncot serényen.
Ugrál a bohóka bolha,
igazán jó az ő dolga,
hol ide, hol oda csippent,
amit ő művel, az viszket.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.