Mondd, volna kedved
elűzni a tél komorságát,
s varázslót játszani szüntelen?
Jól megmártózni
farsang kápráztató havában,
elképzelni, hogy az végtelen?
Hogy hol a napfény?
Felhők fölött, de érte nyúlok,
egy maréknyit elhozok neked,
hogy rád ragyogva
a szomorúságod elűzze,
s visszahozza jókedélyedet.
Mert nincs oly sötét,
mely hódolva vissza nem vonul
új lángra lobbant fényed előtt.
Elég volt fázni,
és megborzongva meglapulni
viharok, mennydörgések között.
Mondd, volna kedved
jókedvedből kölcsönbe adni
legfeljebb egy csipetnyit nekem,
ha felettem is
beborul egyszer majd az égbolt,
s végül foglyul ejt a félelem?
Apró kis kölcsön,
de elbizakodott a kérés,
vagy legalábbis szerénytelen:
úgy kérem tőled,
hogy előttem rejtve a jövő –
talán vissza sem fizethetem.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
