Írnám, hogy hiányoztál,
Amiért velem foglalkozni alig tudtál,
De nem írom,
Mert mindkettőnkkel előfordult már,
Hogy kicsit több dolga lett a vártnál,
De nem bírom!
Leírom, hogy hiányoztál
S most repesek, hogy végre idebújtál,
Hogy filmet nézzünk
S befejezzük végre már,
A két és félóra romantikát,
Mit valamikor elkezdtünk.
Az én ötletem volt,
Hogy nézzünk nyálas filmet,
De arról fogalmam sem volt,
Hogy annyi időd nincsen,
Hogy végignézz velem egy filmet,
Anélkül, hogy valami közbeszól.
Mert velünk mindig ez van,
Nem lehet egy jót mulatni,
Mert mindig megzavar valaki.
Ezért tartanak nálunk napokig a filmek
Csoda, ha kettőt megnézünk egy héten
Úgy, hogy fáradtság tart ébren!
Tudom, nem tehetsz róla,
Mert a körülmény az adott,
De igazán én sem vagyok hibás,
6 éve a bringán is tartottam a szabályt!
Nem mi rakjuk magunk elé az akadályt,
Ha se te, se én, akkor ki más?
És most végre, hosszú hetek után,
A film végére is eljutunk tán
Már csak tíz perc van, és ha most nem jön közbe semmi,
A világnak végre sikerülhetett megemészteni.
De várj…csend van.
Utolsó jelenet, és senki sem szól.
Valami nincs rendben?
Vagy egyszerűen csak csoda történt?
Nem kérdezem, csak élvezem,
Ahogy a stáblista végre lepereg.
2025.02.07. – B. R. M
Author: Busa Regina Mária
Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.
