Örök idő

Fiók mélyén sok ritka kincs,

amit feledés ostromol.

A fényben minden történet

ismert részeire bomol:

itt-ott szomorúság suhan,

öröm szikrázik valahol,

majd mind lecsillapodik és

helyére visszavándorol.

 

Az idő zavartalanul,

jól ismert útján araszol,

érdektelen, hogy belőle

ki, mire, mennyit pazarol.

Tervek, vágyak zavarában

mindent egymaga birtokol.

Megszületett döntésekből

egy-kettőt visszaigazol,

ártatlan tévedésekre

a maga módján válaszol.

 

Néha egyszerűen úgy dönt,

mindent a helyére pakol,

vagy mint egy százhúrú hárfa,

egyetlen dallamba sodor:

végtelen medrében futnak,

felettük kavarog a por,

és az idő csupán halad,

mégis úgy érzed, változol,

de csak napok kergetőznek,

rajtuk ismeretlen rend honol,

mindig örök-változatlan,

minden olyan, mint bármikor:

fény csillan egy esőcseppen,

szélben egy emlék dala szól,

falevelek ringatóznak –

angyalszárny lebben valahol…

 

Feletted ugyanaz a nap.

Felettem ugyanaz a hold.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az idő nélküled

Az idő nélküled Lassan múló idő, Ami néha fájdalmas; Hullámzik, mint a tenger, S a mélye oly hatalmas. S hol van onnan az ég? Pedig

Teljes bejegyzés »

Szeretni csak úgy…

  Szeretni csak úgy…     Úgy szeress, mint a Nap a Földet több millió éve!   Te szeress  úgy, ahogy édesanyák ezen a Földön.

Teljes bejegyzés »

Szándékos?

Jó szándék helyébe várhatsz-e jót, vagy legalább egy reakciót? Csend. Az vajon válasz? Magadban mélyen kiabálhatsz… Már látod, ahogy a kívánságok tengerén evezve messze néz

Teljes bejegyzés »

Az ezüstfenyő toboza A völgyben már megült a hajnali pára, sűrűn és fehéren, mint a frissen fejt tej. A hegyek lábánál fekvő kis faluban ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »