Első rész.
Az elegáns öltözetű, harmincas évei közepén járó nő nem túl lelkesen meredt számítógépe monitorjára. Kint tombolt a zöldben és a virágok megannyi tarka színében pompázó tavasz. Az iroda nyitott ablakából hívogatón áradt be a balzsamos illatú levegő. Bánáti Odett jól tudta, hogy munkák sora várja, s ezek egyike sem tűr halasztást. Mégis azon kapta magát, hogy ismét elkalandozik. Egy nem rég kapott váratlan üzenet körül csapongtak gondolatai. Az üzenet gimnáziumi osztálytársától, Csapó Ceciliától érkezett, tartalma csupán annyi: „Eljött az idő, hogy egykori ígéreted valóra váljon.” Nehezen, de végül beismerte, hogy a néhány szó hideglelős hatást váltott ki belőle. Idejét nem tudta, mikor jutottak eszébe a gimnáziumi évek. A régmúltjából csupán az anyja és az apja maradtak meg, akiknek mindent köszönhetett. A szülei hozzá hasonlóan egykék voltak, vagyis egyedüli örökösei lettek szüleik hagyatékának, ami mindkét esetben jelentősnek számított, s ők is minden javukat a lányuknak szánták. Apjának autókereskedése, anyjának fodrász szalonja volt. Bánátiéknak sosem adódtak anyagi eredetű gondjaik. Könnyedén fizették lányuk különóráit már az általánosban, ahonnan egyenes út vezetett a környék jóhírű gimnáziumába. Természetesen a méregdrága különórák itt sem maradhattak el, ahogy a külföldre szervezett iskolai kirándulások sem, amik szintén nem filléres tételekként terhelték a Bánáti család költségvetését. S ha ez sem lett volna elég, Odett arra kérte a szüleit, hogy fizessék be testi-lelki jóbarátnőjét, Csapó Ceciliát is a külföldi utakra. Szüleinek ezt azzal magyarázta, hogy Szeszili ‒ így becézte a barátnőjét ‒ szegény sorból került a gimibe. A kollégiumi költségeit, és a tankönyveit is egy alapítvány fedezte. A lány minden áron ki akart törni a szegénységből. A Bánáti szülők nem tudtak egy szem lányuknak ellentmondani, így bárhova is ment Odett, oda a Bánáti szülök jóvoltából Cecília is eljutott. A két lány mindent együtt csinált, együtt tanultak, együtt jártak vásárolni, együtt mentek könyvtárba, színházba és moziba. Anyja legjobb fodrászánál Odett platina szőke félhosszú, Szeszili sötétbarna rövid frizurát csináltatott magának. Öltözékük eltért egymásétól, de általában arra törekedtek, hogy harmonizáljon a másikéval. A számlákat Odett állta. A temérdek együtt töltött időnek köszönhetően a két barátnő úgy megismerte a másik felet, mint senki más. Idővel ez a közelség mind a kettejüket gúzsba kötötte. Odett az érettségi után egyetemi, míg Cecília főiskolai tanulmányokba kezdett. Odett kerek egy évtizede állt az egyik legnagyobb hazai bank alkalmazásában. Ez idő alatt pályafutása meredeken ívelt felfelé. Túlságosan eltávolodott egykori életétől. Nagyszabású terveket dédelgetett magában, és ezek valóra váltásához rengeteget kellett még dolgoznia. Most úgy tűnt-e terveket Szeszili üzenete végképp veszélybe sodorhatja. Merthogy akadt néhány kínos részlet barátságuk történetében, amit Odett szívesen elfelejtett volna.
Irtóra bejött neki a csaj. Igaz a lány kettővel felette járt, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Nem győzte várni az órák végét, és a szünetet jelző Bonanza Banzai, Valami véget ért, valami fáj című ikonikus dalának apró részletét. Minden diák röhögött a tanárok katasztrofálisan pocsék humorán, köztük Szilas is, de belül ujjongott, mert a folyósokon, az udvaron, esetleg az ebédlőben végre nyugodtan szemmel tarthatta a lányt. Első héten figyelt fel rá, mert a platina szőke hideg szépsége mellett, vonzotta a lány hűvös, távolságtartó viselkedése is. A többiek szerint nem több mint egy elkényeztetett egyke, akinek a szülei lesték minden kívánságát. A fiút a lány ridegsége valósággal delejezte. Sok fiúnak bejött, de szerintük nem érte meg feltörni a lányt körülvevő kemény jégpáncélt. A másik gondot a barátnője jelentette, aki folyamatosan rajta lógott. Tulajdonképpen mind a ketten szépek voltak, de a Jégkirálynő elegáns és hideg távolságtartása számos fiú fantáziáját izgatta, addig tapadó árnyként követő barátnőjét szürkének, unalmasnak tartották. Szilas is érdekből közeledett hozzá, hogy általa jusson közelebb a rideg szépséghez. A kis szürke tudta ezt, mégis sikerre éhes a lelkének jólesett Szilas hamis figyelme. A gimisek irigykedtek a Jégkirálynőre, és bőszen utálták. Egyedül Szeszili nem utálta, mert őt teljesen levette a lábáról. Mindenki úgy hitte, Odett kenterbe veri az osztályt, ám azt senki nem gyanította, hogy a nagyszerű tanulmányi eredmények mögött valójában Szeszili bújik meg. Odettet segíteni rendkívül kifizetődőnek tűnt, ugyanis a lány minden szívességet bőkezűen jutalmazott. A szívességekből pedig akadt bőven. Így kerültek egymáshoz mind közelebb, s váltak a másiknak pótolhatatlanná. Odett ekkor kezdte el a szüleit arra kérni, hogy fizessék be osztálytársát, Szeszilit is az osztálykirándulásokra. A két lány ezután még több időt töltött együtt.
Honnan a francból juthatott ennyi év után barátnője eszébe? Nem véletlenül nem jelent meg a tíz éves osztály találkozón sem, miért is ment volna el, hisz osztálytársai gyűlölték. Azután felelevenedett benne Szilas emlékképe, aki kezdetben úgy istenítette őt. A fiú imádata egészen addig tartott, míg el nem jött az az iszonyatos szeptemberi éjszaka. Szilas Lázárt a szigorú és mélyen vallásos szülei bátyjával együtt Bibliai névvel keresztelték meg. Az idősebb fiú az Illés, a kisebb a Lázár nevet kapta. Mindkét fiú gyűlölte a nevét, ahogy a szülök által rájuk kényszerített rendszeres templomba járást, és a hitélettel együtt járó szabályokat és nyűgöket egyaránt. A kisebb fiú soha, senkinek nem engedte meg, hogy Lázárnak szólítsa. Szilasék azt is a fiúk lelkére kötötték, hogy szerelemesek ugyan lehetnek, de számukra a testiség minden formája tilos. A szülök ezt azzal magyarázták, hogy a szexuális érintkezést az Isten kizárólag gyermeknemzés céljából engedélyezi. Még az önkielégítés is tabunak számított. Ezután nem csoda, ha a Szilas családot sokként érte nagyobbik fiúk, Illés elkallódása. A fiú a gimnáziumi tanulmányait otthagyta, majd rossz társaságba keveredett, ahol az ital és a drogok rabja lett. Alkalmi munkákból tengette sivár napjait. A Szilas szülök megpróbálták fiúkat anyagilag segíteni, elvégre Illés mégis az elsőszülött fiúk. Azonban Illés ezt a pénzt is drogokra költötte. Odett emlékezett rá, hogy az apa a gimnázium gondnokaként, az anya pedig az óvoda menzáján kereste a kenyerét. Az osztálytársai örökké csúfolták Lázárt az apja vallásossága, no és a bátyja züllött életmódja miatt, mintha a fiú bármiről tehetett volna. Mindez akkor szűnt meg, amikor egy, szeptemberi napon Illés nyom nélkül eltűnt.
Szilas boldog volt. Végre sikerült annyira közel kerülnie Szeszilihez, hogy a lányt el tudta cipelni a moziba. Ügyeskedései közepette ‒ nehogy Szeszili gyanút fogjon ‒ igyekezett nem túl közvetlenül érdeklődni Odett iránt. Erre nem is volt szüksége, merthogy Szesziliből a film végéig áradtak az értékes és csacska infók barátnőjéről. A fiú szerette a filmeket, de azt a lány mellett nem lehetett nézni. Szilast a lány teljesen lekötötte, mert a rengeteg jelentéktelen részlet mellett arról is beszélt, hogy Odett mennyit köszönhet neki. Szilas kíváncsian várta, mire utal a lány, de nem kérdezett rá. Egy idő után minden előzmény nélkül Szeszili külső részletei vonták magukra a figyelmét. Megbabonázott tekintetét a lány szép hosszú nyakán, kívánatos, csillogó ajkán, és formás testén felejtette. „Mi van velem, nekem eddig az elérhetetlen, hideg Odett jött be, most mit bámulom itt a kis szürke Szeszilit?” Teste megfeszült, ereiben eddig még nem tapasztalt módon zakatolt a vér, apró verejtékcseppek gyöngyöztek homlokán, és indultak meg a hátáról is. Lenézett ölére, s az ott látottaktól majdnem frászt kapott. „Úristen, nehogy Szeszili meglássa”‒ volt az első gondolata, amit apja szigorú intelmei követtek a testi szerelemmel, és a maszturbációval kapcsolatosan. Gyorsan elkapta a tekintetét. A lány annyira elmerült a beszédben, hogy észre sem vette a fiú, kínzó vágyakozását. Vég nélkül, csak mondta és mondta, hogy milyen jó Odettnek, mert hamarosan megszerezheti a jogosítványt, méghozzá autóból. Sajnos ő még nem látta, de barátnője a napokban már birtokba is vehette új kocsiját. Persze, ‒ tette hozzá arcán egy kis irigykedő fintor kíséretében ‒ neked meg nekem még egy valamirevaló biciklire sem futja. Szeszili a moziból kifele is folytatta volna mondandóját, ha az ajtón kilépve a döbbenettől le nem esik az álla. Mielőtt kilenckor bementek a moziba, kint fülledt, párás meleget hagytak maguk mögött. Dél felől már tompán morajlott az ég. Vihar vetett véget a fülledtségnek, és a föld megkönnyebbülve fellélegezhetett a szokatlan szeptember végi forróságtól.
Irodájában nem sikerült neki a közösségi platformokon Szeszilit vagy Szilast megtalálni, mert az egyik munkatársa betoppanása meggátolta. Nem győzte várni, hogy végre hazaérjen és befejezze egykori barátai után a közösségi platformokon a kutakodást. Belépett a nem túl fényűzően, de szépen berendezett otthonába, ahol legszívesebben azonnal a laptopjának esik, ám jobbnak látta előtte egy frissítő zuhannyal kiereszteni a fáradt gőzt. Zuhanyozás után puha fürdőköpenyében kicsoszogott a konyhába, ahol készített magának egy csésze, forró csokoládét, ‒ eljátszott a gondolattal, hogy tesz bele pár cseppnyi kis lélekmelegítőt, ‒ végül a másnapi munkanap miatt ezt kihagyta. Mostanság többszőr vigasztalta magát a jó minőségű alkohol gyűjteményének egy-egy becses darabjával. Csokoládéja kevergetése közben élesen felelevenedtek benne annak a szeptemberi éjszakának az emlékei. Másnap reggelre mindhárman felnőttként ébredtek, már ha egyáltalán tudtak aludni. A két lány a démonokkal, Szilas az Istennel viaskodott. Mindhárman a lebukás elkerüléséért fohászkodtak. Mind e mellett Szilast a gyász és a bűntudat is gyötörte. Szeszilivel beszélt, de a barátságuk erőteljesen megváltozott. Emlékezett a közös tanulással töltött időkre, amelyek az eset után mind ritkábbak lettek, végül el is maradtak.
Odakint a máskor oly ismerős utcát masszív, tejfehér köd tette misztikusan idegenné. Nem volt hideg, ennek ellenére mindkettőjük bőrét sűrű libabőr borította.
‒ Ugye hazakísérsz?
‒ Miért kérdezel butaságot? Hazakísérlek.
‒ Azt hittem elriasztottalak a fecsegésemmel.
‒ Dehogy, csak siessünk, mert nem tetszik ez a köd.
Kézen fogta a lányt és elindultak. Szeszili arra kérte, ezúttal beszéljen ő. Szilas épp szóra nyitotta volna száját, amikor a lány idegesen megszorította a kezét.
‒ Te is látod az utca másik oldalán azt az alakot?
‒ Szeszili, a mozinak vége, ez a valóság.
‒ Nézd, ott parázslik a cigije.
Szilas odafordult, biztos volt abban, hogy a lány rémeket lát. Tévedett, a túloldalon valóban fel-felvillant egy égő cigaretta parazsa. A cigaretta tulajdonosa egyvonalban haladt kettejükkel, és a tempójukat is tartotta. Nem ismerte fel, ezért Szilas elbizonytalanodott.
‒ Nyugi, ő is biztosan a moziból megy hazafelé.
‒ Miért épp mellettünk halad?
‒ Mert gondolom, őt is zavarja ez a nagy köd.
‒ Para, hogy nem látjuk. Csámpázzon másfelé.
Ahogy Szeszili ezt kimondta az ismeretlen egy pillanatra megállt. A gomolygó ködben látták cigarettája parazsának izzását. Kicsit megkönnyebbülve lassítottak, ám az idegen elindult feléjük. Több sem kellett nekik, rögtön futásnak eredtek. Úgy futottak, mintha halálos fenyegetést kaptak volna. Erre az ismeretlen is felgyorsította lépteit. Láthatóan igyekezett őket utolérni. Szeszili és Szilas jó kondinak örvendtek, így könnyedén hátra hagyták ismeretlen üldözőjüket. Rettegésük helyére a közösen átélt kaland adta izgalom érzése lépett. Már nem a félsz hajtotta a párost. Észre sem vették a város főutcáját kettészelő, máskor forgalmas, ezúttal kihalt főutján történő áthaladást. Ettől nem messze állt a gimnázium kollégiumának épülete. Abban lakott Szeszili.
‒ Mindjárt a koleszhoz érünk. Szerinted ki volt, és mit akart?
‒ Fogalmam sincs, de nem is érdekel.
Abban a percben hangos csattanás éles zajára lettek figyelmesek. Fejüket a hang felé fordították, s az áthatolhatatlan ködben egy autó halvány körvonalai rajzolódtak ki a közeli árokból. Ismét futni kezdtek, de most nem a félelem, hanem a segítő szándék hajtotta lábukat. Egyiküknek sem tűnt ismerősnek a piros autó, ám a belőle kipattanó, durván káromkodó hang sokkal inkább.
‒ Ti meg, mi a francot kerestek itt?
‒ Ezt mi is kérdezhetnénk tőled Odett. Mi történt Odett, megsérültél?
‒ Én nem, de a kocsim eleje tropára tört.
‒ Nincs meg még a jogsid. Hol jártál?
‒ Nem mindegy Szeszili?
‒ Mit szólnak majd a szüleid?
‒ Tutira örömtáncot fognak járni. Ja, azt hiszem elütöttem valakit.
‒ Neee, ezt meg honnan veszed?
‒ Óriásit huppant a kocsim, attól kerültem az árokba.
‒ Nézzük meg a sérültet.
Állt elő a javaslattal Szilas, noha hitte is a gázolást meg nem is. Mindenki tudta, hogy a Jégkirálynő zakkant. A két lány egyszerre fordult a fiú felé. Odett dühösen, Szeszili megszeppenve méregette. Néhány másodpercnyi hezitálás után fogták magukat és elindultak visszafelé az országúton. Az addig sem ritka köd még jobban besűrűsödött. Egyikük se vallotta volna be, de minhármójukra nyugtalanság telepedett. Csendben lépkedtek. Elől Szilas mögötte a lányok. Egy sportcipőbe botlottak, ami elárvultan hevert a nedvességtől csillogó aszfalton. Szilas nem szólt egy szót sem, de gerincén jéghideg újak szorítását érezte. „Ugyan, hányan viselnek hasonló csukát.” Bénító gondolatait egy sötétkék zoknis lábfej felbukkanása némította el. Ekkorra már mind a hárman ráismertek a földön fekvő testre. Odett Szilas Illést gázolta el.
‒ Atyaúristen, mit mondok majd a szüleinknek?
‒ Ezt titokban kell tartanunk.
‒ Neked elment az eszed. Miattad hever itt a bátyám.
‒ Mit keresett éjszaka az út közepén? Magát okolhatja.
A szerencsétlenül járt Illés élettelennek tűnő teste felett marakodtak. Szeszili letérdelt mellé, hogy ellenőrizze, él-e még. Nem érzékelte a helyzet abszurditását: tizennyolc évesen, éjszaka közepén egy férfi életjeleit vizsgálgatja az országúton, miközben Odett és Szilas egymással hadakoztak. Remegő kézzel nyúlt Illés nyakához.
‒ Srácok, Illés meghalt. Semmi életjelet nem ad.
‒ Mi vagy te Szeszili, orvos, netán halottkém?
‒ Kussolj már te rideg dög. A bátyám miattad halott.
Szeszili és Szilas iszonyodva néztek egymásra. Ezek szerint ők Szilas testvére elől futottak? Vajon mit akarhatott tőlük Illés? Miért nem állította meg őket, miért nem kiáltott oda, hogy nincs, mitől tartsanak? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorjáztak bennük, de ezeket már nincs kitől megtudni. Szerencséjükre a máskor oly forgalmas kereszteződés a kései órának, meg az ilyenkor szokatlan ködnek köszönhetően kihalt maradt. Szilas lehajolt bátyjához, hogy a testét lehúzza az útról. Mindkét lány a segítségére sietett, de Odettet félre lökte. Szeszilivel együtt az árok szélére vitték Illés sovány testét.
‒ Muszáj valamit kitalálnunk.
‒ Találj ki te valamit. Elvégre te vezettél jogosítvány nélkül.
‒ Ti meg itt andalogtatok kettecskén, és titokban.
‒ Ha tudni akarod, elkérettem Szeszilit a koleszból.
Odett erre nem számított, hisz barátnője sosem beszélt neki a fiúról. „Mióta kerültek ezek ilyen közel egymáshoz”‒ Szeszili soha nem emlegette neki Szilast. Nem volt oka a srácot emlegetni, mert noha jól nézett ki, de kettővel alattuk járt. A hétvégi focimérkőzések alkalmával mindketten megcsodálták Szilas korához képest sportosan izmos arányos testét, de egyikük sem vallotta be a másiknak, hogy bejön neki a vallásos nevelésű csendes fiú. Látták Szilas rajongását Odettért, de végzősökként nem törődtek egy másodikossal. Jókat vihogtak a fiú lelkesedésén. S emellett Odett néhány héttel korábban véletlenül még egy beszélgetésnek is fültanúja volt, ami két tanár között zajlott. Épp azt taglalták, elmondják-e Szilas édesapjának, hogy a fia az egyik helyi kisboltból, ‒ egy az osztálytársakkal kötött fogadás miatt ‒ elemelt valami apróságot. Ismerték az idősebb Szilast, ezért féltették a fiút a kemény büntetéstől. Végül Odett nem tudta meg, hogy a tanárok szóltak-e Szilas édesapjának, de abban biztos lehetett, értékes ismeret birtokába jutott. Féltékenység mardosta. Mintha nem lenne elég ez a gázolás, a tetejébe itt találja őket édes kettesben. Őt eddig egy pasi sem hívta el sehova, pedig sokkal különb és szebb Szeszilinél. Erre most itt találja szürke kisegér barátnőjét egy fiúval.
‒ Segítsetek kitolni a kocsimat.
‒ Nem, megvárod, míg ideér a rendőrség.
‒ Megőrültél.
‒ Nem képzeled, hogy megúszod a bátyám halálát?
‒ Nem képzeled, hogy egy narkósért a börtönben fogok rohadni?
‒ Dehogynem, majd én megmutatom neked, hogy fogsz.
‒ A helyedben nem játszanám a hőst.
Szeszili szó nélkül hallgatta a kettős marakodását. Elképedt Odett hozzáállásától. Elgázolt egy embert, hogy képes ezt ily könnyedén felfogni. Szegény Illés valóban nem élt példa értékűen, de akkor is egy ember volt. Szilas sokat mesélt neki a szülei szigorúságáról, ‒ főleg a bátyja súlyos elhajlásáért is ‒ és arról, hogy sok mindent rájuk erőltettek, ám ő ezek dacára hitt Istenben. Szeszilinek még az is átsuhant a fején, hogy szegény vesztes Illés pénzt akart kunyerálni az öccsétől, s azért futott utánuk. Gondolatait Odett hangos kiabálása zavarta meg.
‒ Hazaviszem a kocsit, majd hozok ásót és gereblyét.
‒ Mit akarsz azokkal?
‒ Eltemetjük a bátyádat.
‒ Neked elment az eszed!
‒ Nem, nem ment el.
‒ Én segítsek neked eltemetni a bátyámat?
‒ Igen, máskülönben apád megtudja, mit tettél néhány hete.
Szilas öntudatos fellépése egy szempillantás alatt oda lett. Tartott apja haragjától, mert ugyan kezet egyszer nem emelt rá, ám a durva büntetések nem álltak tőle távol. Apja nagyon jól ismerte a félelmeit, s azokat nem volt rest ellene felhasználni. Odett fenyegetését hallva a csontvelője is megdermedt. Egyébiránt bele, se mert gondolni, miképp mondhatná el szüleinek az este eseményeit. Odettnek is hazudott Szeszili elkéretéséről.
‒ Rendben Odett, mit szeretnél?
‒ Visszajövök, majd hárman elássuk a tetemet.
‒ Remek, és hogy cipeljük a bátyámat a városon végig? És, hova temetnéd?
‒ Igaz. Marad a kocsim, azzal visszük el a kiserdőig.
‒ Szeszili, tegyük Illést a csomagtartóba. Te pedig Odett hozd el a szerszámokat.
Különös módon Odett ellenvetés nélkül tette, amit a náluk fiatalabb fiú parancsba adott neki. Szeszili még mindig csendben álldogált. Egyszerre érzett idegességet és félelmet. Míg Odett elrohant a szerszámokért, ők ketten Szilassal beszuszakolták Illés testét a csomagtartóba. Egy szót sem szóltak egymáshoz. Egyiküknek sem volt még dolga halottal, kiváltképp olyannal nem, akit ismertek és szerettek. Fiatal korukra tekintettel ez nem is volt csoda. Szeszili nem szívesen segített Szilasnak, de nem mert ellentmondani. Szíve szerint már rég lelépett volna, de nem akarta barátnőjét cserbenhagyni. Még ha olykor féltékeny is volt Odettre, még ha tartott is a lány szeszélyes természetétől, akkor is ragaszkodott hozzá. Nehezére esett volna Odett és a tőle kapott tárgyak nélkül meglenni. Kis idő múlva Odett visszatért. A szerszámokat az utastérben helyezték el, majd ők is beültek az autóba. A temetés körülményei bármely horrorfilmben megállták volna a helyüket. Hárman ásták a gödröt, és ez a feladat fizikailag és lelkileg egyaránt megterhelte őket. Szilast otthon befogták a ház körüli teendők elvégzésébe, ‒ meg a rendszeres fociedzéseknek is köszönhetően jó erőt tudhatott a magáénak ‒ viszont a lányokat odahaza kímélték. Az este lezúduló zivatar nem csak áthatolhatatlannak tűnő ködöt, de nehéz, saras talajt hagyott maga után. Iszonyatos gondolatok gyötörték őket, miközben a sűrű köd, az erdő eső utáni párássága tovább súlyosbította a körülményeiket. S a legnehezebb még ezután jött. Nem akarták Illést a sárban végig vonszolni, ezért Odett autójával a gödörhöz állt. Szilas ekkor sem engedte Odettet a bátyja közelébe. Miután Szeszilivel gyengéden kiemelték Illés testét a csomagtartóból, a kimerültségtől erőtlenül, hangos cuppanás kíséretében azonnal a gödörbe ejtették. Reszketve dobálták a testre az átázott földet. Véletlenül se vegye észre a ritkán arra vetődő, hogy azon a helyen a föld meg lett bolygatva, muszáj volt még a területen a terepet elrendezniük. Kifáradva vánszorogtak vissza Odett kocsijához. Mielőtt elindította volna a kocsit Odett törte meg a csendet.
‒ Annyit ígérhetek nektek, hogy ha bármikor segítségre szorultok, keressetek meg.
Szeszili és Szilas erre sem mondott semmit. Visszatérve a városba Odett hiába kérdezte tőlük, hol akarnak kiszállni, nem feleltek. Végül a lány Szeszili kollégiuma előtt tette ki őket. Mind a ketten egy szó nélkül hagyták Odettet a kocsijában, aki először nem érezte a gázolást, és a test eltemetését súlyos bűncselekménynek, ám ez napokon belül megváltozott. Édesanyja két nappal később azzal a hírrel tért haza fodrász üzletéből, hogy az idősebb Szilas fiút több napja nem látták. Családja már mindenütt kereste, de sehol nem találják. A vendégek azt susogták, ha a következő három nap során sem kerül elő, rendőrök kutatják át a környéket. Odetten ezek hallatán rémület lett úrrá. Mi lesz, ha a rendőrök megtalálják a testet? Néhány nap múlva valóban kutyás rendőrök pásztázták keresztül-kasul a környéket, de semmit nem találták.
Kezében a csészével a hálószobájába ment, és kényelmesen elnyúlt az ágyon, majd elindította laptopját. Évekkel korábban regisztrálta már magát a két legnagyobb közösségi portálon, azonban a csekély szabad idejét nem ezeken akarta eltölteni. Profilképet sem tett ki, ahogy az adataiból is csupán néhányat adott meg. Kortyolt egyet a forró csokoládéból, majd elsőként Szeszili nevét pötyögte a keresőbe. Az enter megnyomása után azt hitte rögtön félre nyeli a látottaktól a forró italt. A képekről Szeszili és Szilas boldog mosolyú közös képei néztek vissza rá. Tudat alatt ismét irigységet érzett. Hosszú évek óta semmit nem tudott róluk, ‒ a történtek után ő meg is értette távolmaradásukat, ‒ de arra mégsem számított, hogy mostanra egy párt fognak alkotni. Szeszili szőkére festette egykori barna tincseit, amelyeket most félhosszúra nővesztett. Milyen érdekes, ő barnából szőkére, én pedig szőkéből barnára váltottam. Hozzá hasonlóan Szeszili is megőrizte karcsúságát, Szilas Lázár pedig felülmúlta egykori önmagát. A férfin jól látszott, hogy még mindig aktívan mozog, mert a nyáron lőtt képeken eszméletlenül mutatott. Az egyik kép láttán a korábbi irigysége fokozódott, merthogy arról egy három éves forma kisfiúval mosolyogtak rá vissza. Tehát Szeszilinek a gyermekáldás is sikerült. Az ő társkeresési kísérletei régóta kudarcot vallottak. Jelenleg is egyedülállóként élt, tehát a gyermekvállalás eszébe sem juthatott. A ténytől még jobban fájt együtt látnia cinkostársait amint gyermekükkel boldogan pózoltak a képeken. Megitta a csokoládéját, de az sem segített sokat, ugyanis a képek látványa tovább mélyítette szenvedéseit. Azóta a szeptemberi ködös éjszakától fogva nem ment neki az alvás. Korábban azt tervezte, hogy egyetem után a szülei miatt a közelben fog elhelyezkedni, ámde meggondolta magát. Nem bírt volna továbbra is ottélni. Éveken át rettegett, hogy kiderülnek annak az éjszakának a részletei, noha Szeszilinek és Szilasnak be nem ismerte volna a bűnösségét. Szülei még manapság is értetlenül álltak afelett, hogy mély barátsága Szeszilivel egyik napról a másikra véget ért. El nem tudta képzelni, mit szóltak volna a szülei, ha megtudják az igazat a kocsiján esett sérülésekről. Azt hazudta nekik, hogy a garázsban gyakorolta a kuplung és a fék helyes kezelését, ám többszőr elrontotta, így estek az új kocsin azok a csúnya karcolások. Szerencséjére a szülei mindig, mindent elhittek neki. Múltidézés közben majdnem odáig jutott, hogy kinyit egy jó félét az italgyűjteményéből, persze a jobb alvás kedvéért, amikor üzenete érkezett Szeszilitől. Amúgy is reszelős torka a virtuális borítékot megpillantva teljesen kiszáradt. Hirtelenjében nem tudta eldönteni, mi a jobb, ha olvasatlanul kitöröli az üzenetet, vagy tiltás előtt olvassa el, hogy bizonyosságot szerezzen? Egyszerre érzett kíváncsiságot és félelmet. Kíváncsi volt, hogy miben segíthetne Szeszilinek, és félt vele újra felvenni a kapcsolatot. Gondolni sem akart a múltra. Nem volt fázós típus, de rázta a hideg, amikor a kurzort a borítékra irányította. Bizonytalanul nyomta meg az entert, és két rövid sor tárult fel, amiben Szeszili egy találkozót kért tőle. Mégpedig, ha lehet sürgősen. Nem tudta, hogy egy nem válasz mit válthat ki a másikból, ezért gyorsan igent mondott. A találkozást másnap este hatra beszélték meg egy a lakásához közeli üzletközpont kávézójában.
Author: Szekeres Henriett
Szekeres Henriett vagyok. Egy eldugott Baranya megyei kisfaluban Kákicson éltem több évtizeden keresztül. Már ekkor is számosan biztattak az írásra, köztük újságírók is, ám nem hittem el senkinek, hogy esetleg valóban van tehetségem. Majd 42 éves koromban bekerültem egy nagy létszámú intézménybe, mivel született és súlyos mozgáskorlátozottként jöttem a világra. Történetemben ennek csupán annyi a jelentősége, hogy életembe 2020-ban beütött a krach, mégpedig a Covid-19 formájában. Minket, intézményekben élőket tragikus módon érintett a járvány, ugyanis 2020. március 8. és 2021. április 29. között bezártak. Ez idő alatt senki nem mehetett ki, de be sem jöhetett hozzánk senki. Mindezen körülmények igen megviseltek, s hogy időm hasznosan, értékesen teljen, elkezdtem az írás felé fordulni. A karanténban született írásaimból Szabó Zsuzsa többszörösen díjazott bábművész és rendező készített ALIBI címmel egy inkluzív színdarabot. Napról-napra mind többet és többet írtam. Aztán gondoltam, belevágok egy online módon, kezdő írók számára tartott íróképzésbe. Nagyszerűen sikerült, és hasznosnak is bizonyult. Ezután bátorkodtam még egy másikat is elvégezni. Az engem ismerők szerint a képzések sokat lendítettek íráskészségemen. Később pályázatokra is elkezdtem beküldeni az írásaimat. Egyik a karantén idején született művem különdíjat nyert egy pályázaton és több írásom került már be könyvekbe, továbbá egy könyvkiadó is megkeresett, ám anyagi megfontolások...