Gonosz varázslat lett úrrá rajtam,
hiába mondok szavakat halkan,
nem értik mások.
Felfedezetlen világban járok,
körbevesz mellvéd, körbevesz árok,
nem mozdulhatok.
Ezüstben hullok, kék lenn az alja,
csillogó szemek forognak rajta,
még így sem látok.
Forróság ömlik, most szakadatlan,
jeges mosolya feloldhatatlan,
ablakot tárok.
Villámok járnak jól kihegyezve,
várnak rejtetten a dörgő jelre,
de csak a csend van.
Éberen vége, nincsen már álom,
most csak a valóságot látom,
kevéssé ijeszt.
Author: Sáfrány János
Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd elköltöztünk Dunaújvárosba. Az általános iskolát a Vasvári Pál Általános iskolában végeztem, középiskolát a Bánki Donát Szakközépiskola középfokú gépész szakán. Katonai Műszaki Főiskolán gépjármű-üzembentartó szakon végeztem, majd felsőfokú OKJ-s környezet és hidrotechnológus lettem. Dolgoztam biztonsági vonalon és tűz és munkavédelmi vezetőként, környezetvédelmi megbízottként. Mindig szerettem a verseket. Középiskolai irodalomórákon nagy költőink verseiből, meg kellett tanulnunk egy-egy versszakot, majd el kellett mondanunk az egész verset. Nagyon sok sora eszembe vésődött a verseknek, most is tudom, és merítek belőlük a jelen eseményeire.
Egy válasz
„Éberen vége, nincsen már álom,
most csak a valóságot látom,
kevéssé ijeszt.”
Van, akinek az álma szép, van akinek a valóság.
Szeretettel: Rita