Néha azért verselek,
Hogy a bennem lévő érzelmek
El ne vesszenek
S emlékezzenek arra, hogy élhetek.
Köszönöm a jóistennek,
Hogy túléltem ezt az egészet
S bár magamon kívül csak ő segíthet,
Meghagyott nekem egy Kincset.
Te vagy a tőle kapott Kincsem.
Mégha nagy árat is fizettem érted,
Még egy belőled e világon nincsen,
Te hoztál világra, te vajúdtál értem.
Veled a múlt már nem fáj nekem,
Sebhelyeimre gyógyír szavad.
Bárhogy is tépett az életem,
Te voltál, ki a bajban mindig szaladt.
Nem tudom, merre visz majd a sors,
Milyen harcok várnak még rám,
De míg a szíved értem dobog,
Nem félek semmitől igazán.
Ha elbuknék, te felemelsz,
Ha elfáradnék, te viszel.
Te vagy a kincsem, az égi ajándék,
A legszebb csoda, ami örökre itt lesz.
2025.02.12. – B. R. M.
(Az illusztrációt a vershez a ChatGPT mesterséges intelligencia készítette)
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.
