Égve hagytam a gyertyát,
Nézem, nézem a lángját,
Tükröződöm benne,
Olvadok össze egyre.
A lángban minden múlik,
Az idő síkja nyúlik,
Remeg, fénylik, füstöl,
Világítja a külsőt.
Belül a kanóc bújik,
Nem látod, hogy nyúlik,
Mi belül van az rejtély,
A mosoly is csak kellék.
Mondod, hogy más is hallja,
Gondolod, de ezt ne tudja.
Mi bennem van az átok?
Mi vár belőlem rátok?
Olvad a gyertya össze,
Megismernél, kösz nem,
Nem értenél meg engem,
És tovább kell most mennem.
A gyertya lángja egyedi,
Engem nem ért meg akárki,
De ha egy lángban remegünk,
A kapcsolat kell nekünk.
Lassan elég a gyertya,
Még pislákol a lángja,
Ha egy másik kanóc éri,
A lángja ezt túléli.
Author: Török Ignác
Török Ignác vagyok, 2016-17 körül kezdtem el írni, de akkor ez gyorsan abba is maradt. Majd 2024 júniusában egy beszélgetés kapcsán kiderült, hogy mást is érdekelhet amit írok, így újra kezdtem és azóta folyamatosan születnek a művek. Írtam rövid novellákat és sok verset. Vallom, hogy a versek nagy részét nem írni, hanem leírni kell csak, mert bennem vannak, csak kell valami ami előhozza: „Nem én írom a verseket, Bennem laknak léteznek, Kihozzák az érzelmek” Ősszel úgy döntöttem, hogy megmérettetem magam és elkezdtem pályázatokat keresni. Három pályázatra küldtem verseket és mindhárom sikeres volt, most hirtelen három könyvben jelennek meg műveim.
Egy válasz
„ha egy lángban remegünk,
A kapcsolat kell nekünk.”
Egyetértéssel és tetszéssel: Rita